A színes bagolyerdő

A színes bagolyerdő.

Egy távoli vidéken, létezik egy különleges erdő, színes erdőnek is hívják azok, akik jártak már arra. A fák és a bokrok épp olyanok, mint bárhol máshol, viszont rengeteg színes kisbagoly lakja. Egy pelyhes kisbagoly lila tollakkal látott napvilágot és igazán különleges barátot választott magának. Amióta csak repülni tudott, minden éjjel elrepült a Holdhoz és együtt játszottak, nevetgéltek. Egyik este lila bagoly így szólt:

- Kedves Hold barátom, úgy szeretném megmutatni az otthonomat. Gyere el hozzám!

A csillagok is tágra nyílt szemekkel várták Hold válaszát, hisz minden éjjel az égen világít.

- Nem lehet kisbagoly, nekem itt van dolgom.

Telt múlt az idő, egy kissé felhős este a lila bagoly újra kérlelni kezdte Holdat.

- A felhős égtől nem is látszik a mi gyönyörű erdőnk. Képzeld, ott minden bagoly csodás színekben pompázik és éjjel repkedünk és vadászunk. Van kedved egyszer megnézni?

Hold gondolkodott mit is mondjon, de végül fejét csóválva jelezte, hogy nem megy el. Pelyhes kis barátja nem adta fel, egy csillagfényes éjszaka újra meghívta barátját.

- Az erdőnkben van egy bölcs bagoly, ő mindenkit ismer, állítólag több csillag barátja is van. Ismered őt? Van kedved megismerni? Gyere el és bemutatom Neked, biztos vagyok benne, hogy lenne miről beszélnetek.

- Nem megyek kis barátom, itt kell lennem az égen. – felelte határozottan.

Lila bagoly aznap éjjel nagyon hamar hazaindult, hazafelé szipogva elhatározta, hogy valahogy megmutatja a varázslatos otthonát barátjának, csak ki kell találnia hogyan. Talán képet visz neki róla vagy elhívja pár barátját, hogy kedvet kapjon. Pár nappal később Hold hiába várta barátját, első este azt gondolta, hogy megsértette és ezért hagyja ki a szokásos esti csevegést. Második este már kicsit aggódni kezdett és minden közeli csillagot megkérdezett mit tudnak a barátjáról, de válaszok nélkül maradt. Harmadik este sötét éjszaka volt, Hold végig gondolta mit hallott bagolykától az otthonáról. Milyen szépek és magasak ott a fák, éjjel merre repülnek a madarak, hogy ennivalót találjanak és milyen óriási szikla közelében van az ő oduja. A színes erdő az éjszaka közepén fényárba borult, a Hold a fák fölé emelkedve kutatni kezdte barátját, minden színes kisbaglyot megkérdezett, akit meglátott, de az összes bagoly a bölcs bagolyhoz irányította. Hamar híre ment a sárga, kék, piros, barna, rózsaszín és fehér baglyok között, hogy Hold egy kis lila baglyot keres. Bölcs bagolyhoz is eljutott a hír, akinek tollai között mindenféle szín megtalálható volt. Elrepült hát segíteni az erdő fölött keresgélő Holdhoz.

- Kedves Hold, úgy hallom keresel valakit, talán én tudok segíteni, én vagyok az erdő bölcse.

- Nagyon örülök neked, egy pelyhes kis lila baglyot keresek, aki éjjelente meg szokott látogatni. Egy nagy szikla mellett lakik, de sehol sem találom. Tudod hol van? Mi történt vele?

- Igen, tudom. Sajnos beteg lett, repülni sem tud, gyere utánam és megmutatom hol lakik.

Messze repültek, egészen egy nagy tölgyfáig, amin egy lila odú bejárata volt. Bagolyanyuka a nagy világosságra kikukucskált az odúból. Rögtön tudta, hogy Hold az ő gyermekét keresi, így mosolyogva fogadta.

- Gyere csak, szívesen látunk! Nagyon vártuk már, hogy meglátogass minket! Beteg lett az én kicsikém, nem tud repülni sem. Ma este már elég jól van hozzá, hogy meglátogasd.

A Hold bólintott, visszamosolygott és belépett az odúba. Lila bagoly felült az ágyában és halvány mosollyal köszöntötte barátját.

- Nem pont így képzeltem, hogy megnézed az otthonomat.

• Sajnálom, hogy korábban nemet mondtam. Csodálatos helyen élsz, megértem, hogy meg akartad velem osztani. Bocsánat!

- Semmi baj! - mondta a kis pihés bagoly. - Teljesült a kívánságom, mégha nem is pont úgy, ahogy terveztem.

Össze mosolyogtak és egy rövid ideig beszélgettek, de a kis betegnek pihenésre volt szüksége. Egy hét alatt teljesen felépült és anyukája újra elengedte Hold barátjához, aki ezután gyakori vendég lett náluk.