A télapó és a szánja

A télapó és a szánja.

Fenn messze túl hegyen és völgyön, ahol akárhová nézel csak hó borít mindent. Van egy kicsiny falu, mit varázslat leng körül. A kicsiny faluban mindig  tél van, de ez nagy örömmel tölti el az ott élőket. Ott senki sem szomorú, az utcákat egész évben gyönyörű díszek borítják, éjjel pedig meseszép fényekben pompázik. A kicsiny falu apraja és hát mivel az egész faluban csak kicsiny manók élnek, ezért csak apraja egész évben elfoglaltak sokat dolgoznak, rengeteg játékot kell készíteniük. A játékokat egy fő manó feljegyzi, akinek csak az a dolga, hogy mindenki a saját munkáját végezze, egy nagy fekete mappába jegyez fel mindent, ha hibát talál megrázza a csengettyűs sapkáját, amire az összes kis manó abban a pillanatban körül állja és a főmanó rendre utasítja őket, egy kis széken állva, hogy kitűnjön a többiek között. A játék nem csak munka a kis manóknak, hanem móka és kacagás. Ki találjátok kié a játékgyár? Bizony-bizony a télapóé. Piros a ruhája és hófehér a szakálla, kedves mosolya szeretetet sugároz, mivel közeleg a karácsony és a szenteste, mikor a rénszarvasaival körbe járja a világot és ajándékot visz minden házban, ahol a jó gyerekek már nagyon várják, csizmáikat kitisztogatták. Kéményen érkezik, csendesen a fa alá helyezi ajándékait, aztán tovább indul, hisz egy este alatt kell eljutnia mindenhová. Amint a télapó végig sétál a kis falucska utcáin, látja amint a kis manók önfeledten játszanak, hógolyóznak és szánkóznak, közben egy-egy hógolyó a télapó felé is repül, amin hangosan kacag a pocakját tartva és tovább indul. A játékgyárhoz érve látja amint serényen dolgoznak a kis manók, jönnek-mennek gyorsan tesznek vesznek, hogy mihamarabb kész legyenek a munkával, van manó, aki a játékokat készíti, van, aki csomagolja, vagyis inkább saját magát csomagolja a hatalmas szalagokkal, van, aki kis kocsin viszi a kész játékokat. A télapó odasétál a fő manóhoz, aki már nyitja is ki a nagy mappát, sorolja, hogy haladnak, mivel vannak kész és mivel akadtak el, mutat a csomagoló felé, ahol mindenütt összevissza tekeredett csomagoló papírok és szalagok hevernek, a manóknak csak a kis zöld sapkájuk látszik ki. A fő manó fenyegetve mutat rájuk, de a télapó megfogja a vállát és kéri legyen nyugodt, egyen egy kis sütit és igyon egy forró csokit, amit a télanyó készített. Nem kell sietni, hisz van még idő karácsonyig. A fő manó morog-topog, nem lehet pihenni és nem sok idő van karácsony szenteséig, mivan, ha nem lesznek kész? Ha nem jut elég ajándék minden gyereknek, na abba bele se akar gondolni motyogja, majd fogja és kitessékeli a télapót, hogy minthogy őt hátráltatja menjen inkább a neveletlen szarvasaihoz, mert mindig újabb csínyeket találnak ki, amivel bosszantsák az elfoglalt főmanót, ideje lenne megtanítani őket, mutat közben egy hatalmas villanypóznára, aminek a tetején ott díszelgett az egyik csengettyűs sapkája. A télapó nevet:
-- Ho-ho-ho ez a Rudolf! Sosem nő fel, mindig szereti ugratni a manókat, főleg téged, te vagy a kedvence a csínyekben!
A főmanó tovább morog és kéri szidja meg azt a rénszarvast inkább, mert egyszer elküldi egy állatkertbe! Neki amúgy is sietnie kell még meg kell mosnia a szánt és fel kell díszítenie szentestére. A télapó kedvesen mosolyog, kéri azért lassítson kicsit mert lebetegszik a végén, majd a kezét a hátához téve elindul az istálló felé, ahol a rénszarvasai pihennek. Amint kinyitja a nagy ajtót és belép sorra megáll minden rénszarvas mellett és köszönti őket beszélgetve velük, megsimogatva közben őket. Aztán amint a Rudolf helyéhez ér az ő ajtaja tárva nyitva volt és a karám pedig üres volt, gondolta megint elszökött és újabb csínyt talált ki a főmanó számára, amint elindul kifelé jönnek vele szembe a manók és kétségbeesetten kiabálnak, hogy baj van, nagy baj, eltűnt a szán! Eltűnt a télapó szánja, mi lesz most, mi lesz a karácsonnyal? A télapó meglepődik megnyugtatja a manókat és mindenkit elküld keresni a szánt és persze Rudolfot. A főmanó szerint biztos az a Rudolf volt és ez egy újabb csíny, de ha elkapja annyi neki egy állat simogatóba fogja küldeni egész évre! Nagy mérgesen rázza meg a sapkáját, amint az összes manó ott termett elmondta, hogy sietve mindenki hagyja amit csinál és keresse a télapó szánját, mert ha nincs szán nincs utazás és nem lesz mivel elvinni a sok ajándékot. Az egész falucska kereste Rudolfot a rénszarvast, még télanyó is segített, de sehol sem volt, a télapó gondolta, ha a szánnal ment el nem tudja irányítani és félő véletlenül kiröpül vele az északi sarkról. Napokig nem találták, ezért gyorsan segítséget kért minden varázslénytől, tündérektől, varázslóktól, s az összes varázslénytől, hátha valaki látta a szökevényt.
 Az egyik tündér amint épp napozott csilingelésre lett figyelmes, hát amikor kinyitotta a szemét hát látja egy rénszarvas süvít el a feje fölött, még a virágról is leesett annyira meglepődött, gyorsan vett egy marék varázs virágport és üzent a télapónak, hogy az emberek felé röpköd a szánnal ide-oda mert nem tudja irányitani. A télapó nagyon megijedt mert mi van, ha baja esik, vagy ha az emberek elfogják és bántják, gyorsan fogott néhány manót és útnak indult velük, a főmanót pedig ott hagyta és rábízta a falut. A főmanó nem örült neki tudta, nem fogja megszidni a rénszarvast a télapó és legközelebb megint bajt csinál a négy nagy böhöm patájával. Majd veszi a kis hátizsákját rábíz minden mást a télanyóra és elindul egyedül megkeresni Rudolfot. Amint kiért az északi sarkról a varázs sapkájának köszönhetően azonnal útnak indult, mivel nagyon nagy volt a világ sok emberrel, ezért amint megrázta a sapkáját láthatatlan lett és úgy ment tovább, amint elfáradt kért segítséget az állatoktól, hol egy róka vitte a hátán hol egy madár, ezért hamarabb odaért a rétre ahol Rudolf épp a zöld fűben aludt, amint leszállt a madár hátáról a manó azonnal a fejéhez ment és jó nagyot koppintott az orrára amitől Rudolf ijedten pattant fel, annyira megijedt, hogy a szarvával véletlenül feldobta a manót aki röpült-röpült a levegőben, s egy széna kupac közepén landolt. Nagy mérgesen morogva mászik ki és kiabál a rénszarvasra, aki félve lépked közelebb felé, amint a manó leszedi magáról a széna szálakat keresi a sapkáját, sehol sem leli azonban, megijed mert nem volt nála több sapka és nélküle nem tud visszamenni az északi sarkra. Mérgesen rúg bele Rudolf lábába, pont a patáját találja el, amitől megfájdul a lába, egy lábon ugrálva szidja tovább. A főmanó nyugtatja magát, semmi baj, semmi baj, de ha hazaérnek nagyon megbünteti, aztán kéri mutassa meg hol a szán, azzal haza tudnak menni, Rudolf bólogat egyetértően, de csak áll tovább, a manó mutatja merre van, merre hagyta a szánt, Rudolf néz erre is arra is, de sehogysem tudja hol a szán, elhagyta. A manó morog rá, hogy lehet egy szarvasnak ilyen kevés esze, egy szánt nem lehet csak úgy elhagyni, az nem egy patkó mutat Rudolf lábára. Rudolf bocsánatot kér, azt mondja eszébe jutott elcserélte egy kis növésű embernél, néhány répára. A manó álló helyben esett hátra nagyot koppanva a rét füvén, kis idő múlva amikor magához tér ismét megkérdi ülve, jól hallotta-e, mikor Rudolf megint elismételte ismét elájult, majd, amikor Rudolf megelégelte óvatosan felrakta a hátára és elindult vele a tanya felé, ahol hagyta a szánt. Egész este volt már mire odaértek, mivel senki sem volt otthon ezért elkezdték keresni a szánt, amint benyitottak egy fészerbe látták amint a meseszép szán darabokra van szedve, sok része már hiányzott is, ugyanis mivel nagyon értékes volt és a szán repülni is tudott, ezért bizonyára már eladta a nagy részeit a gazda. Rudolf leülve nézett maga elé, hogy mit tett minden az ő hibája, most se karácsony nem lesz, se nem tudnak hazamenni! A manó azon gondolkodott miközben a darabokat próbálta összeilleszteni, hogy mihez kezdjenek, amikor belépett a gazda és egy nagy puskát fogott rájuk, épp lőni akart a manóra amikor Rudolf elé ugrott és megvédte, de emiatt a golyó őt találta el, azonnal a földre zuhant, kérte közben a manót mentse az életét, meneküljön hagyja csak ott hisz minden az ő hibája, de a manó nem hagyta ott, teljesen le volt döbbenve, hogy a golyó elé ugrott miatta:
-- Te buta szarvas nincs agyad? Helyette csak agancsod van? Én manó vagyok nem tud emberi fegyver ártani nekem, de te mégis megvédtél! Rudolf nevetve mondta hamarabb is szólhatott volna akkor hagyja, hogy lelőjék, amúgy meg nem miatta tette csak félt, hogy még a túlvilágon is veszekedni fog vele! Aztán elájult, a gazda megkötözte a manót és elment hozni kést, mert azt gondolja jó finom húsa van a szarvasnak, nagyon megijedt a kis manó, hisz a varázsereje a sapkájában van és mégjobban aggódott a buta szarvas miatt. Nagy nehezen benyúlt a zsebébe, ahol volt egy varázstoll, amit, ha megnyom telefonálni tud vele, s aki hisz a mikulásban és a legközelebb van hozzá az meghallja őt. Gyorsan próbált segítséget hívni, nagyon meglepődött amikor belépett egy gyerek méghozzá a gazda fia, aki félve állt meg az ajtóban, a manó kérte ne féljen és mivel hallja amit mond, ez azt jelenti még hisz, segítenie kell a télapó rénszarvasán, mert a gazda meg akarja ölni. A gyerek nem is értette teljesen ledöbbent, hogy előtte van egy kis törpe és azt mondja a sebesült szarvas a télapóé. A manó kéri ne féljen ő nem törpe, a törpék lusta egy népség, csak a barlang érdekli őket meg a hófehérkéjük! Ő egy manó, méghozzá a télapó első manója és jobb keze, húzza ki magát, majd folytatja, a földön csak az hallja a hangját és látja őt, aki valóban és őszintén hisz a mikulásban, s mivel beszélgetnek ezért segítenie kell mert bajban van a karácsony és az ütődött szarvas miatt lehet nem tud a télapó ajándékot vinni senkinek sem. A kis gyerek letérdelt a szarvas elé, kérdezte a manót mit tehetne? A szarvas túl nagy és nehéz egyedül nem bírja el, az apja pedig hamarosan visszaér. A manó gondolkodik, majd megkérdezi van-e a közelükben aki segíthetne? A gyerek azt mondja van, nem messze tőlük egy árvaház, de sokáig tart odamenni, a manó fogja tollát és ismét segítséget hív, a gyereket pedig elküldi mindenáron tartsa fel az apját amíg odaér a többi gyerek, amint a kis gyerek elindul az ajtónál visszaszalad és eloldozza a manót, megkéri neharagudjon az apjára, mert egyedül neveli a testvéreivel őket, azért adta el a szánt, hogy nekik boldog legyen a karácsonyuk, majd elszaladt, a morcos manó csak morog tovább és próbál segíteni a szarvasnak, nem sok idő múlva jöttek is a gyerekek, az egész árvaház mind a tizenhét lakója, sőt még egy gondozó is volt velük, aki ugyan csak hitt még a karácsonyban. A manó ismét elmondta, hogy ő a télapó első számú manója és a rénszarvas pedig a híres Rudolf, majd kérte segítsenek kivinni és elbújtatni őt, mert a vadász megöli. A gyerekek körbe állták, nehezen, de felemelték, majd elindultak az ajtó felé, de véletlenül az egyik gyerek leütött egy lámpát, ami eltört és kigyulladt a fészer, ekkor lépett ki a házból a gazda a puskával a kezében, nem lőtt vele csak eldobta, térdre esve sírt, keservesen, hisz mindene, amivel a gyerekeit eltudta tartani abban a fészerben volt, attól félt el veszíti a gyerekeit, ha nem tud nekik élelmet biztosítani ezért még keservesebben sírt, kérte a gyerekeket vigyék csak be a házba azt a szarvast, neki már úgy is vége. A manó is mérgesen indult el a többiek felé, aztán megállt és visszanézve látta a gazda szomorú arcát aki még mindig térdelt a földön szorítva kis sapkáját a kezében. Nem hagyhatta ott, visszament, a kezét a vállára tette, tudta nem hallja őt, de próbálta megnyugtatni, mondta sajnálja, ha nála lenne a sapkája tudna segíteni, de elveszett, ekkor a gazda elővette a zsebéből a zöld csengettyűs sapkát és odanyújtotta, nagyon meglepődött ezen a manó, hogy létezik, hogy értette amit mond, majd a gazda azt mondta tudja jól rosszat tett, de csak a gyerekei miatt akik már nem hisznek a karácsonyi csodákban, kivéve Peti fiát, aki segített kiszabadulni, majd mondta nem is akarta lelőni őket véletlen volt, a házba is csak kötszerekért ment. A manó nagyon meglepődött, van még remény a földön mondja, közben felteszi a sapkáját, majd megrázva a csengettyűt elkezd esni a hó, sűrű nagy pelyhekben, a gyerekek első hava, mindenki a hóban játszadozott, amikor a gazda felnézett meglátta a fészerét amint a helyén állt, sőt még szebb volt mint régen, amint megtörölte az arcát beszaladt, látta mennyi felszerelés van benne, majd meglátta a szánból maradt dolgokat, megköszönve a manó elé térdelt, hogy tehetné jóvá? Abban a pillanatban hangos csengő szó hallatszott az égből és egy hang azt kiabálta, hogy HO-ho-ho, gyorsan kiszaladtak és látták érkezik a télapó, amint leszállt a gyerekek körbe állták, nem hittek a szemüknek, majd a gazda mutat a fészerbe hogy ott a szán, vagyis ami maradt belőle, nagyon sajnálja, a télapó megfogja a vállát, kéri ne aggódjon nem nagy baj, majd csinálnak mást, a manó azonnal elkezd morogni, hogy de bizony nagy baj, ha nincs szán nincs út és akkor hogy visznek ajándékot, topog ide -oda a hóban, majd eszébe jut Rudolf, megfogja a télapót, kéri gyorsan menjen csak be, mert a buta szarvas megsérült! A télapó belépve a házba látta a szegény, de barátságos kis házat, amint a kezét rátette Rudolfra az azonnal meggyógyult, kinyitva a szemét azonnal felpattant és körbe szaladgálva a manót örülve ugrándozott. A télapó és a gyerekek is mind nevettek. Aztán amint kimentek megszidta Rudolfot, hogy minden évben csinál valami galibát, a büntetése pedig, hogy egész évben egy állat simogatóban kell majd dolgoznia, azt pedig a főmanó mondja, hol is kell majd dolgoznia. A főmanó közben azt mondja, nem kell olyan szigorúan megbüntetni azt a buta szarvast, elég, ha csak néhányszor eljön és szórakoztatja a gyerekeket, mutat az árvaház kis lakóira. A télapó nevet, miközben csettint egyet az ujjával, kéri a kis árvákat gyorsan menjenek haza és várják őt, néhány óra múlva szenteste lesz, majd odafordul a gazdához is, kéri segítsen nekik egy új szánt csinálni, ha bocsánatot akar kérni, nehogy a rossz gyerekek között szerepeljen a neve, majd ismét csettintett egyet és minden alkatrész amit eladott a gazda a fészerben volt, a gazda vette is a kötényét ment is gyorsan, mert csak pár óra van szenteséig. A manó közben súgva kérdezte, miért kell a segítsége, hisz elég csak kimondania a télapónak és kész is a szán. A télapó elindul a fészer felé, mutatja milyen szorgosan dolgozik a gazda, bevonva a gyerekeit is, ezzel mutatja meg, hogy megbánta amit tett és hagyni kell mindenkit a maga módján bocsánatot kérni, ő csak így tud. A kis árvák amint haza mentek az otthonba, nem is hittek a szemüknek az egész ház ki volt világítva, a kis fenyőfa helyett pedig egy csodálatosan hatalmas állt a nappali közepén, alatta szebbnél- szebb ajándékkal.
 Már csak egy óra maradt az indulásig, de kemény munkával elkészült a szán, gyönyörű szép volt csak a varázslat hiányzott, amint a télapó kacsintott a gyerekekre, a szán tökéletes pompában kezdett el fényleni, felszálltak rá a manóval, Rudolf pedig elindult velük. 
---Ho-ho-ho, boldog karácsonyt!!!- kiabált a télapó, amint a kis gyerekek integettek, lassan hangosan beszélgetve visszamentek a házba, ott is egy gyönyörű karácsonyfa várta őket és rengeteg ajándék, minden szobában szép új bútorral. Megmenekült a szenteste és a télapó mindenhová eljutott, habár Rudolf megigérte, hogy nem lesz többé csintalan és semmi rosszat sem fog tenni, de várjuk csak ki mi lesz jövőre! Ennyi volt a mese erre az estére és a szentestére, volt benne füle farka s a télapó rénszarvasa.