Zac a bátor kishal

Zac a bátor kishal.

A tenger mélyén, hol még ember nem járt, hol az állatok békében élnek, a halak pedig kedvesen játszanak, ott történt, hogy egy anya hal világra hozta kis halait, akik mind engedelmes halak voltak, ott uszkáltak körülötte, az anya halacska megtanította a tenger szabályaira, ha jön egy nagyobb hal azonnal áljon félre, vagy hamar a hal gyomrában találja magát, egyedül Zac kis halat kellett keresnie, ő volt a legkisebb a halak között és folyton felfedező útra indult, mire az anyukája körbe nézett és megszámolt a testvéreit ő már el is tűnt, vagy épp az anyukája hátán bújt el, mindenre figyelt csak arra nem , ha jön a nagy hal gyorsan térjen ki az útjából. A anyja orra alá mindig borsot tört , mert a nagy halakkal kötekedett, ha pedig valamelyik megijesztette azonnal az anyjához úszott. Minden nap kitalált valami csínyt, amivel mindenkire a frászt hozta. Egy nap egy hatalmas alga alá bújt el és hagyta, hogy mindenki őt keresse, mikor meglátták a farkát fényleni nagyon megszidták, most még az anyja sem védte meg, emiatt nagyon szomorúan úszott a kis barlangjába és egy kavicsot próbált odébb rúgni az uszonyával, ami sehogysem sikerült, pedig mindig azzal edzett, azt mondogatta magában, ha megnő, majd jól megver egy hatalmas cápát, akkor senki sem neveti ki, amiért olyan pici, pedig nem is kicsi, csak még nem nőtt meg! - mondja. Gondolja, majd jól megmutatja milyen bátor és elmegy felfedezni a tengert, ha talál valami nagy halat haza viszi és az anyukájának adja ajándékba, nagyon sokáig úszott, addig, amíg el nem fáradt a kis uszonya, aztán nagyokat táncolt a vizek habjain, majd egyre feljebb és feljebb merészkedett, ahol nagyon sok hal úszkált összevissza még jól el is sodorták, hogy csak úgy gurult, amikor végre sikerült megállnia meg kellett tartania az uszonyát, mert az még mindig pörgött. Lejebb ment mert gondolta a végén megsérül az értékes uszonya, amint ment lejjebb nagyon sötét lett egy halat sem látott, vajon tőle ijedtek meg kérdezi kihúzva magát, amint azonban tovább úszik, szembe jön vele egy hatalmas bálna a száját kitátva: 
 - Na belőlem nem eszel,mert akkor jól megharapdállak - mondja neki, a bálna előtte becsukta a száját és gyorsan megfordulva uszott el. A kis Zac nagyon elégedetten mutatta milyen erős, még egy bálna is fél tőle, kiabált utána, hogy gyere vissza, ne legyél kényes aranyhal, gyere majd jól megverlek!- mondja ide-oda uszkálva a kis uszonyát mutatva, amikor egy hang megszólal a háta mögött, nagyon ijesztő mélyen.
 - Te kis izé,  nagyon megijesztetted azt a bálnát, fejvesztve menekült, leszel barátom? Szükségem van egy olyan erős halra, aki megvéd, ha bántana valaki. A kis Zac azonnal legyintve mondja, hogy természetesen, megvédi, csak szóljon neki, milyen kár, hogy anya nem látta, sem pedig a testvérei, akkor nem nevetnék ki, amiért kicsi, nagy lendülettel fordult meg, mikor meglátja a hatalmas fogakat ájultan esik össze, egy hatalmas cápa volt, aki jót nevette a kis hal büszkeségén, mikor Zac felébred a hatalmas cápa hátán van, aki mondja ne féljen nem fogja megenni, ha megenné még éhesebb lenne, csak barátkozni akar semmi mást. Nem csak akkor nincs barátod, ha kicsi vagy, akkor sincs, ha nagy vagy. Ha meglátnak egyből ijedten úsznak el tőlem, mert félnek, pedig nem eszek én halat, na jó eszek halat, de nem mindet!- néz hátra a kis halra. Zac még csak moccanni sem mer, azt gondolja biztos álmodik mert olyan nem is létezik. A cápa kérdezi hová úszik olyan bátran, mire Zac mondja egy nagy cápát, vagyis halat keres, akivel megküzd és hazaviszi, mert akkor nem nevetik ki, nagyon erős olyan erős az uszonya, hogy egy csapásra elvágja a fűszálat is. A cápa nevetve merül lejjebb vele, a kis hal pedig kapaszkodik figyelve tényleg ő az állatok királya, mert minden állat elúszik, félve tőle. A cápa mondja menjen haza, mert veszélyes idegen vizeken járni. Zac legyint nem kell féltenie, mert ő egy nagyon bátor hal, neki mindeképp haza kell vinnie egy nagyobb halat. A cápa azt kérdezi mit szólna egy cápához? Attól nagyobb hal csak a bálna van, de az ritka lusta állat, mire vissza úsznál, nagyobb lennél mint én, mondja nevetve. Zac gondolkodik nem lehet, ha anya meglátna szörnyet halna nyomban, mondjuk a testvéreit megenné a vizipenész, ha egy cápán utazna, de nem lehet mi van, ha megéhezel, az összes testvérem megeheted, de inkább ne, mert anya szomorú lenne. A cápa mosolyog a kis hal bátorságán, jó van akkor te bátor kis hal, mi is a neved? Zac pedig kihúzva mindkét úszonyát mondja Zac a bátor hős hal, vagyis halacska! A cápa mondja neki, egyet jegyezz meg, sose menj a tengerszíntfölé, ott még tőlem is veszélyesebb dolog van, amit embernek hívnak, van lábuk kezük, na azoktól félj, mert azon mindent megesznek, ami a tengerben van. Zac felnevetve esik majdnem le a cápa hátáról, hogy ki merné bántani, ha egy olyan barátja van mint ő! Aztán megkérdezi mi az a l áb meg kéz? A cápa azért figyelmezteti vigyázzon, pont, amikor kimondja egy nagy hálóba akad bele, ledobva Zacet kéri gyorsan szedje az úszonyát és meneküljön, mert neki vége, az emberek megfogják ölni! Zac azonban nem úszik el, hanem megy a cápával egész a  felszínig, ahol kidugja a pici fejét a vízből, hallja, amint az emberek mondogassák, hogy húzd fel ne engedd el, nyomjad a gombot, el ne meneküljön, látja hogy az egyikük valamit tart a kezében és azt nyomja folyamatosan, nagy lendülettel ugrik egyik lépcsőtől a másikig, amíg fel nem ér, az ember szemébe csapkodva kiveri a kezéből azt a valamit, aki annyira hadonászik, hogy elejti és a háló megindul nagy lendülettel a vízbe és vissza esik a cápa, látva megmenti a kis hal nagyon megörül nem tud azonban segíteni rajta, mert az egyik férfi elkapja és a kezében tartja, annyit tud tenni, hogy gyorsan a mélybe úszik és követi a hajót. Zac pedig kiabál, hogy azonnal engedje el vagy megveri és jól megharapdálja, a férfi csak nézi amint kapálózik és csapkod a ici pici kis uszonyával, jót nevet rajta, fog egy kis poharat és vízet tölt bele, majd beleteszi a kis halat,  beviszi magával és az ágya mellé teszi, a kis hal figyeli miközben nagyon fenyegeti, hogy megveri, a férfi mosolyogva néz rá, hogy milyen kis bátor halacska, ha nem tudná, hogy lehetetlen azt hinné segített a cápának megszökni, ekkor áll meg  Zac és csak néz az emberre, aki nagyon meglepődik megkopogtatja a poharat, hogy kis halacska csak nem érted, amit mondok?
 - Persze,  hogy értem, nem vagyok én angolna, na azok buták nem értenek semmit sem, de én nagyon okos vagyok, tartsd csak ide az ujjadat jól megharapom!- kiabálja a kis hal, olyan aranyosan tátog, hogy a férfi nagyon megkedveli, na kis halacska, ha érted amit mondok fordulj át magadon.
 - Zac mérgesen rakja a derekára az uszonyát, hogy te buta ember én neked delfin vagyok? Azok forognak, nem látod én egy bátor hal vagyok, mi nem forgunk! Az ember megint megkopogtatja a poharat, mire a kishal, nekimegy nagyot koppan az orra, ez olyan kemény mint a barlangom, mondja Zac. Te ember hová visztek, tudod nem ehetsz meg mert a barátom a cápa titeket fog megenni! Ha delfint játszom veled elengedsz? Az ember még mindig figyeli milyen okos tekintete van, majd Zac mondja legyen neked, játszunk delfineset és átfordul magán,a  férfi nem hisz a szemének, majd kéri ismételje meg, mire Zac ismét átfordul, az ember azonnal hívja is a barátait, hogy nézzék már milyen okos egy kis hal, ilyet még nem is láttak, amikor Zac ismét átfordul, morogva, hogy ezek nem is félelmetes emberek, hanem buták mint az angolnák. A férfi pedig azt mondja most ússz egy helyben, Zac ismét a derekára teszi az uszonyát, hogy hálót ne fonjak esetleg mint a vízipókok? Ajj ti buta emberek, na engedjetek el vagy megharaplak titeket, de az emberek csak nevetve piszkálták a poharat, hogy többet játsszon velük. A kis hal azonban nagyon fáradt volt és a pohár aljára feküdt le, mindenki kopogtatta egyedül az, aki bevitte nem bántotta, elzavart mindenkit, hogy hagyják hadd pihenjen, hisz pici, nagyon összevesztek rajta, mert mindenki az okos kishalat akarta, de a férfi megvédte, hallotta ezt Zac is, aki nagyon haza akart már menni, hiányzott neki az anyukája és még a testvérei is, sőt még a cápa is, nem sokat tudott pihenni ,mikor jöt egy férfi és kivette a pohárból és mondta neki, hogy amiért nem adta neki a barátja megeteti a macskájával, Zac csak nézte mi az a macska? Ekkor lát meg egy szőrös valamit, ami a száját nyalva dörgölőzik.
- Na te meg milyen szerzet vagy? Se úszonyod, se kezed, mi vagy te? A macska pedig  a mancsát nyalva mondja, hogy ő az ember kedvence, akit egész nap simogatnak és etetnek, a neve pedig macska. Zac néz rá, miközben a férfi a táljába teszi, a macska épp bekapná, amikor Zac felugrik, hogy te macska, ha megeszel és jól meg csípkedlek, tudod milyen hal vagyok, aki jól megszúrkál mert a bőröm alatt tüskék vannak, ha ideges leszek, megakarod próbálni? Mikor megeszel és jól dühbe jövök és összevissza szúrkállak,  Macska néz rá még mindig a mancsát nyalva, hogy tényleg? Zac pedig bólogat, majd kéri vigye ki a tengerbe, mert ott várja a barátja, aki egy cápa, macska nevet nem is igaz, mert a cápa is halat eszik mint a gazdái. Zac azonban nagyon gyenge már mert nincs levegője, csak vergődve csapkod, amikor belép a férfi, aki kifogta és mérgesen dobja oldalra a macskát, gyorsan visszateszi a vízbe kérdezi tőle ki volt, aki kivette a macska? Zac rázza az uszonyát, hogy az még butább mit ők az emeberek, elhitte a meséjét a gömbhalról is, a macska mérgesen eresztette ki a karmait, hogy egy kis hal becsapta, de a férfi nem engedte a közelébe, majd kérdezte talán a az egyik barátja volt, mire a kishal úszkál fel-le, hogy igen, mérgesen fogja a poharát és teszi oldalra aztán kiment és nagyon veszekedett a többiekkel. A macska felugrott az asztalra és a mancsával próbálta elkapni, de Zac ügysebb volt nála és mindig elúszott, mikor bement a férfi és kidobta a macskát, aki a vízes mancsát rázva ment el. A férfi mondta inkább vissza dobja a tengerbe mert a végén még megölik és ahhoz túl okos. Zac a mellét kinyomva mondja végre valaki észrevette, amikor azonban megakarja fogni a poharat a hajó megbillen és mindeki kiabálja hogy cápa! A cápa barátja megtámadta a hajót, hogy megmentse a kis halat, de hiába próbál szólni mindenki szaladgál ide oda ijedten,  kis hal pedig a pohárban azon gondolkodik, hogy mondja meg, hogy miatta van ott a cápa. A macska ijedten szalad az ágy alá és kuporodik össze, Zac pedig kérleli vigye ki és dobja a tengerbe a cápa miatta van ott és a barátja meg akarja menteni,a macska nyávogva a fordul el, hogy mégegyszer nem csapja be, mire Zac mondja neki, ha nem segít akkor a cápa mindenkit meg fog enni és a macska a kedvenc eledele. A macska néz rá és az embrekere, akik nagyon félnek, még a víz is fojik be a hajóba, amit a macska a legjobban utál, óvatosan remgve mind a négy lába kimerészekedik és pohárhoz megy, hogy ha bedobja megígéri nem eszi meg őt a cápa? Zac ígéri, majd kéri siessen, de ha megpróbálja megenni neki annyi! A macska mondja tudja- tudja nem kell ismételnie, nem eszik olyan kis halat még a végén a gyomrában sem fogná be a száját! Óvatosan leborítja a mancsával a poharat és a szájába fogja a kis halat, aki csak azt fújja, ha lenyelsz cápa kaja leszel te is, a macska még csak levegőt sem mer venni, szaladva megy a hajó széléhez, mikor látja ezt az egyik férfi gyorsan megfogja és felemeli, hogy menjen vissza, ekkor a macska dob egy nagyot a szájával és a kis hal belesik a vízbe, pont amikor a férfi is, aki megvédte. A kis hal visszakiabál, hogy megint becsapta a cápa nem eszik macskát! A cápa az ember közelében van és épp harapná, amikor odaér a kishal és megkéri ne egye meg, az a férfi megmentette, a cápa pont a férfi előtt zárja be a száját és fordul a hal felé, nagy boldogan üdvözli mire a kishal azonnal neki dörgölőzve mondja csak óvatosan, mert a végén laposabb lesz, mint a hínár, a cápa nagy boldogan áll meg és kéri szálljon fel a hátára, amikor Zac felszáll még kéri ússzon feljebb, majd a férfinek integetve a kis uszonyával úsztak el, a férfi nem is hitt a szemének, gondolta rosszul látta, hogy egy kishal mentette meg a cápától és még integet is neki. A cápa pedig gyorsan mélyre úszott, ahol már biztonságban voltak, a kishal pedig végig feküdt a hátán és mesélte mennyire buták az emberek, még egy halat sem tudnak megkülönböztetni egy delfintől, mindent elmesélt, ami történt a hajón, addig, hogy egyszer csak félálomban volt. A cápa megköszönte, hogy megmentette, Zac  félálomban mondja, hisz megígérte, hogy vigyázni fog rá, majd elaludt. A cápa pedig lassan úszott vele, mert nagyon bátor volt a kis halacska, senki sem mondhatja ezentúl, hogy kicsi vagy, hisz a világon először mertél a hátán utazni egy cápának és még az emberekkel is szembeszálltál. Zac nagy boldogan utazott  a cápa hátán, csak olyankor várta meg oldalt, ha a cápa épp evett, olyankor felhítva a figyelmét arra, hogy vigyázzon nehogy kajának nézze őt is. A barlanghoz érve mindenki elbújt mert hallották arra úszik egy cápa. Zac leszállva ment haza a szüleihez, akik nem is hitték, hogy életben fogják újra látni, Zac pedig nagy büszkén meséli, hogy megküzdött egy nagy bálnával, cápán utazott és még a cápát is megvédte az emberektől, sőt még egy macsak valamit is megtréfált,a nagy testvérei azonban kinevették, hogy kitalálta és csak valahol aludt, az anyjukra a szívbajt hozva, amikor a cápa morogva állt meg a barlang előtt, Zac azonnal úszott is hozzá, mire a többiek lefogták, hogy ne menjen mert megeszi, mivel kicsi volt kitudott szabadulni az úszonyuk közül és a cápához úszva a nagy foga leőtt állt meg kérve zárja be a száját, mert ha vesz egy levegőt a végén a gyomrában landol, a cápa azonnal be is zárta a száját, ekkor Zac felúszott a hátára és be kiabált a barlangba, hogy nézzék csak minden igaz, amit mondott és ahogy ígérte hazavittt egy nagy halat. Még a saját szemüknek sem akartak hinni, ettől kezdve mindenki a bátor Zacnek hívta, aki emberekkel harcolt és cápán utazott. Ha látsz a tengerben egy cápán egy kis halat ne ijeszd meg, csak Zac az, de jobb lesz, ha nem mész utána mert a végén téged is meg kell mentenie majd...