A titokzatos levél

A titokzatos levél.

Sűrű erdő közepén

nagy a sürgés-forgás,

messzi földről hozott ma

levelet a postás.

-Gedeon az én nevem-

köszöntött a gólya,

köré gyűlik mind, aki

az erdő lakója.

-Afrikából érkeztem,

jöttem el hozzátok,

fontos küldeményt hoztam,

íme, hát lássátok.

Nézik a kis állatok, 

először a róka,

szaglássza a levelet,

ez a rendje-módja.

-Ennek furcsa szaga van-

veszi le a mintát,

nem tudja megfejteni 

Gedeonnak titkát.

-Majd én szemügyre veszem-

mondja a kis mókus,

de a betűk oly' aprók,

s szemüvege foltos.

Érkezik a bölcs bagoly

a csapat élére,

olvasná a betűket,

de nem jön nyelvére.

-Idegen szavak ezek,

érthetetlen írás-

s ekkor a kis sün leányt

elkapja a sírás:

-Biztos boszorkány küldte,

és átok van benne-

elcsuklott a hangja is,

van ok félelemre?

Ijedtében a nyuszi 

akkorákat ugrott,

a sáros tappancsával

a levélre futott.

-Nyugalom barátaim-

szólal meg Gedeon,

és szárnyával a papírt

söprögeti nagyon.

-Lefordítom az írást, 

betűit ismerem,

gyertek csak bátran ide,

figyelem, figyelem!

-”Sűrű erdő lakói,

kedves állatsereg,

lenne egy nagy kérdésünk,

várjuk leveletek!

Nálunk, itt, ahol lakunk,

mindig csak meleg van,

nem ismerjük a telet,

milyen, ha hideg van?

Hallottuk a gólyáktól,

hogy ott hó is esik,

hóemberek épülnek,

isszák azt, vagy eszik?

Kérjük, kedves állatok,

írjátok le nekünk,

milyen az a hóember,

s okosabbak leszünk.

Szívélyes üdvözlettel,

a szavanna lakók.”

-fejezte be Gedeon,

s kacagtak a hernyók:

-Mondd csak, kedves Gedeon,

kik laknak felétek?

Egész évben meleg van,

és ők csak henyélnek?

-Ahol én áttelelek,

ott mindig meleg van,

vadásznak az állatok

a nagy forróságban.

Kevés fa van odaát,

árnyék is kevés van,

hűsölni így oly’ nehéz,

ott a szavannában. 

Ámultak az állatok,

s örültek mindnyájan,

hogy az ő erdejükben

nagy fák élnek százan.

De mi lesz a válaszuk,

írni ők mit fognak?

Tanakodtak egyre csak,

írni nem is tudtak.

-Rajzoljunk egy hóembert!-

kiált fel a harkály,

majd húzott egy szép kontúrt

a papírnak alján.

Mindenki besegített,

elkészült a nagy mű,

a hóember kezébe

bekerült a seprű.

A levelet mindenki 

szépen aláírta,

s a harkály a küldeményt

Gedeonra bízta.

-Meg kell mondjam őszintén,

büszke vagyok rátok,

nyár végén a levelet,

elviszem hozzájuk.

Köszönték az állatok,

hálásak is voltak,

sűrű erdő közepén

mind vígan daloltak.