A törpe, aki nagyra akart nőni

A törpe, aki nagyra akart nőni.

A törpe, aki nagyra akart nőni

Történetünk valahol a törpebirodalom legmélyén kezdődik. Itt él Tempi, a legeslegapróbb törpe a világon. Bár a termete még a törpék között is meglepően aprócska, mégis neki van a legnagyobb szíve.

Tempi szülei napkeltétől napnyugtáig dolgoztak. A kis törpe szeretett volna segíteni nekik, hogy ne legyenek állandóan fáradtak. Apró mérete miatt azonban ez számára sokkal nehezebb volt, mint más törpéknek. Egy gondolat járt a kistörpe fejében: nagyra kell nőnie. Elhatározta, hogy felkeresi a törpevarázslót, Maximinit. A varázsló a törpebirodalom legelrejtetettebb részén lakott. Tempi becsomagolt magának élelmet és elindult. A törpeúton aznap a megszokottnál sűrűbb volt a forgalom. Tempi sehogyan sem tudott átjutni a túloldalra, ahol az az ösvény található, amely elvezet a törpevarázslóig. Amint ott állt az út szélén hirtelen egy gyönyörűszép kék madár megragadta és felrepült vele a magasba. A madárka szárnyain sokmillió apró csillám díszelgett. Amint a nap ráragyogott, a madárka pompásan csillogott, akár egy ékkő.

Tempi felkiáltott a madárnak:

-          Hová viszel te? - kérdezte mérgesen. A madár pedig így válaszolt:

-          Csak keresek egy helyet, ahol nincsenek ilyen sokan. - mondta a madár

-          De mégis ho…? - Tempi nem tudta befejezni a kérdését, mert a madár a földhöz közel elengedte.

Tempi nagyon dühös lett a madárra:

-          Mégis mit képzelsz? Mi vagyok én madáreleség? – ripakodott rá. A madár megszeppenve

válaszolt.

-          De én csak segíteni akartam! – mondta már enyhén szipogva

-          De én nem voltam bajban! Csak a varázsló törpéhez mentem volna! - mondta még mindig dühösen Tempi.

-          Akkor még jó is, hogy felkaptalak, mert a varázsló törpe ilyenkor nincs otthon. Az éves törpe gyűlésen van, a törpe szigeten. - mondta szinte felvillanyozóan a kék madár.

-          Hát ez fantasztikus! Most akkor minden tervemnek oda! - szólt Tempi és szomorúan egy kis gombára ült.

-          Ne legyél szomorú- folytatta a kék madár- ismerek egy békát, aki, talán tud segíteni neked! A közelben lakik egy barlangban! Elrepítelek hozzá!

A kék madár óvatosan a hátára tette Tempit és nagy szárnycsapással a levegőbe emelkedett. Az úton odafelé a madárka megszólalt:

-Ne haragudj, be sem mutatkoztam! A nevem Csiszke. Téged, hogy hívnak? - kérdezte érdeklődően a kék madár.

- Tempi… Tempinek hívnak. - válaszolt a kis törpe. - Messze vagyunk még? - kérdezte türelmetlenül.

- Nézd ott van a kőbánya, mindjárt ott is leszünk- válaszolta kicsit lihegve Csiszke.

- Már ideje lesz- mondta flegmán Tempi.

- Itt is vagyunk - örvendezett a kék madárka, majd leszállt pont a barlang bejárata elött.

- Ijesztő helyen lakik ez a béka! - mondta Tempi- és eléggé elhagyatott is! – folytatta kissé megszeppenve. – Te mész előre! – mondta a madárnak. Majd elindultak a barlang belsejébe.

 A bejárat belül nagyon sötétnek és ijesztőnek tűnt, az orrukig sem láttak. Azonban nem kellett sokat menniük, egyszer csak színes fényeket pillantottak meg. Elindultak a fény irányába és nemsokára már a barlang közepén találták magukat. Itt minden tele volt kristályokkal, amik pompás színekben ragyogtak. Ez a hely nagyon otthonos és kellemes benyomást váltott ki a kis törpéből. Tempi meg is jegyezte:

- Milyen fantasztikus kis barlang! De most nincs itthon senki! - szinte még ki sem mondhatta, már nagy dérrel-durral megjelent a béka. Tempit kicsit meg is ijesztette.

- Mit kerestek itt? – kérdezte kissé morcosan a béka.

- Elnézésedet kérjük, kedves béka, hogy így kéretlenül betolakodtunk - mondta Csiszke - de ennek a kis törpének egy kérése lenne hozzád! –  a madár oldalba bökte Tempit.

- Szia! – köszönt félénken Tempi – Ne haragudj, de egy madárka azt csiripelte- mosolygott Csiszkére- hogy te tudod merre található a varázsló törpe, illetve a törpe sziget!

- Mit szeretnél a varázsló törpétől? – kérdezte a béka.

- Nagyobbra szeretnék nőni! - hebegte Tempi. A béka felkacagott:

-Te egy törpe vagy- folytatta a nevetést- nem fogsz nagyobbra nőni! Tempi dühbe gurult:

- Tudom, hogy apró vagyok, de néztél már rám? - kiabálta a kis törpe - Akkora vagyok, mint egy katica!  - mondta mérgesen Tempi.

- Nyugi-nyugi kishaver! - mondta a béka – Ne legyél ideges, találunk megoldást a problémádra. - folytatta. – Tudom az utat a varázs szigethez. Szereznünk kell egy járművet, amivel eljutunk oda. Nagyon hosszú lesz az út.

Tempi miután lenyugodott így szólt: - Ne haragudj amiért így viselkedtem, de számomra ez nagyon fontos – mondta

- Még be sem mutatkoztam. A nevem Tempi és téged, hogy szólíthatlak? - kérdezte a kis törpe.

- Alexandernek hívnak, de hívjatok Lexnek! - mondta a béka. – Későre jár, aludjatok itt nálam, reggel pedig elintézünk mindent! - fejezte be Lex.

Mire reggel felébredt Tempi, Lex szerzett egy ütött- kopott repülőgépet.

-Ez biztonságos? - kérdezte megijedve Tempi.

-  Persze- válaszolta a béka -  Gyere, szállj be, ha még ma oda akarsz érni a szigetre!

Lex beindította repülőt, kisé pöfögve, de sikeresen felszálltak. Csiszke mellettük repült végig. Pár óra múlva a törpe tenger közepére értek. Tempi eleinte nem látott semmit. A béka elmondta azt a varázsigét, amitől láthatóvá vált a törpe sziget. Tempinek tátva maradt a szája, olyan gyönyörűségesen szép volt az a hely. Amint lejjebb repültek, észrevették a sziget közepén az egybegyűlt varázsló törpéket. Csiszkének nagyon éles látása volt és rögtön észrevette a varázslótörpét. Landoltak egy viszonylag egyenes földterületen. Majd, mint akit kilőttek, úgy szaladt Tempi a varázslótörpéhez.

-          Tempi ti mit kerestek itt? - kérdezte a Maximini.

-          Meg kell növesztened, de mihamarabb! - mondta lihegve kistörpe.

-          De Tempi, te idővel meg fogsz nőni. Erre nincs varázsszer.

-          A szüleimnek kell segítenem, mert folyton fáradtak! Kérlek, biztos van valami szupervarázsigéd! – kérlelte a kis törpe.

-           Erre nincs Tempi, hidd el nekem! Kérlek légy türelmes! Én biztos vagyok benne, hogy te már most is sokat segítesz a szüleidnek! Meglátod, már csak pár hónap és te is növekedni fogsz! Előbb utóbb minden törpe felnő!

Tempi elszomorodott, de be kellett látnia, hogy nincs mit tenni. Elbúcsúztak a varázsló törpétől és újra a magasba emelkedtek a rozoga repülővel. Útközben a Lex és Csiszke is vígasztalták, hogy minden rendben lesz, de Tempi csak lógatta az orrát.

Pár hónap múlva, ahogy azt a varázslótörpe megmondta, a kistörpe növekedésnek indult. Szinte el sem hitte, hogy ez lehetséges. Végre most más sokkal többet tudott segíteni a szüleinek és még barátokra is lelt. Azóta is sokszor repülnek együtt a kék madárral, meglátogatják a békát és a törpevarázslót.