Kép forrása: Saját kép
Varázs, a hintaló .
Varázs, a hintaló
1. fejezet
Az új játék
Bendegúz 6 éves kisfiú aki, egy eldugott kis faluban lakott. Sokszor
betegeskedett, emiatt kevés barátja volt. Az egyik kedvenc időtöltése a rajzolás
volt. Bármit képes volt lerajzolni és imádott az alkotásaiból meséket kitalálni.
Bendegúz édesapja házakat adott el. Előfordul, hogy az új tulajdonosok a ház
kiürítése során Bendegúz apukájának ajándékoztak megunt, régi vagy éppen
számukra feleslegesnek ítélt dolgot.
Történt egy napon, hogy egy nagyon régi házat sikerült eladnia. Az idős úr akié
a ház volt, rengeteg régi holmit gyűjtött össze a háza padlásán. Volt ott száz
éves lemezjátszó, ruhák és miegymás. De ami a legrégebbinek tűnt, az egy kissé
már megkopott barna hintaló volt. Mégis varázslatosnak tűnt, ahogy a padlás
kicsi ablakán besütő nap megvilágította. Bendegúz apukájának megtetszett ez a
játék. Megkérdezte a ház új tulajdonosait, hogy elviheti-e a kisfiának? Mivel
nekik nem kellett így szívesen odaajándékozták. Amint hazavitte, a garázsban
neki is látott, hogy felújítsa a hintalovat. Új festéket,megtisztított sörényt és
lófarkat kapott. A hintalóvázát is megerősítette. Kapott egy új nyerget is. Mikor
megszáradt, felvitte Bendegúz szobájába. A kisfiú tátott szájjal nézte és egy
könnycsepp gördült le az arcán. Úgy érezte, hogy ez a lovacska lesz az ő legjobb
barátja. Megölelte édesapját és megköszönte neki az ajándékot.
2. fejezet
A hintaló neve
Egy hét eltelt azóta mióta megkapta Bendegúz a hintalovát. Sok rajzot készített
róla, de szeretett volna hozzáillő nevet kitalálni neki. Voltak a nevek között
ilyenek hogy: Patás, Sörény, és Sebes. De Bendegúz úgy érezte ezek egyike sem
illik az ő paripájára. Hosszas gondolkozás után, egyszer csak eszébe jutott a
legmegfelelőbb: a Varázs nevet adta neki. Különlegesnek tartotta ezt a kis
lovacskát. Talán azért is így nevezte el, mert amikor csak beteg lett, a lovacska
volt az, aki igazán meg tudta gyógyítani. Amióta Varázs bekerült a szobájába
nem érezte magát annyira egyedül. Nagyon boldog volt a kis lovacskájával.
Sokszor észre sem vette, hogyha eltelt egy nap. Úgy érezte, ő a világ
legboldogabb gyermeke.
3. fejezet
Varázs a doktor
Bendegúz egyik kedvenc rajza és a hozzá kitalált történt címe a Doktor Varázs
volt.
Ebben a történetben Varázs egy nap megérkezik egy kis falucskába. Nagyon
híres orvos és mindenki szereti. A lovacska egy napon Bendegúzék házához
ment a kisfiúhoz, hogy megvizsgálja. Bendegúznak, nagyon fájt a hasa és már
napok óta alig tudott valamit enni. Varázs megvizsgálta és közben észrevette,
hogy a kisfiú párnája alatt sok édesség lapul, de úgy tett, mintha nem is látta
volna.
Azt mondta Bendegúznak. hogy diétáznia kell. Nem ehet csak pirítóst és teát
ihat. Doktor Varázs azt mondta a kisfiú szüleinek, hogy hozzanak egy pohár
vizet, addig ő még beszélget egy kicsit Bendegúzzal. - - -
Tudom ám, hogy mit rejtegetsz a párnád alatt, de ne félj, én nem
mondom el a szüleidnek. Viszont most el kell kérnem, mivel ezektől a
nyalánkságoktól vagy beteg. - mondta Doktor Varázs
De ezek az én kedvenc nasijaim! - mondta haragosan Bendegúz
Ha szeretnél meggyógyulni akkor bizony ezeket most, eltesszük. De
megígérhetem neked, hogy amint jobban leszel és teljesen
meggyógyulsz, visszakapod, de csak minden nap egyet. Megegyeztünk?-
kérdezte barátságosan Varázs doktor.
Bendegúz beleegyezően bólintott. Doktor Varázs elmondta Bendegúz szüleinek,
hogy egy hétig minden nap meglátogatja a fiúkat.
Bendegúz betartotta a diétát és Doktor Varázs szép apránként visszaadta neki
az édességeket.
Attól kezdve a kisfiúnak nem fájt többet a hasa. Megtanulta, hogy nem szabad
sok édességet ennie egyszerre.
4. fejezet
Varázs a szuperparipa
A második kedvenc története Bendegúznak, az a Varázsról alkotott Szuper
paripa mese.
Történt egyszer egy nap, hogy Bendegúz falujába betörtek a hatalmas répa
szörnyek.
Tomboltak és romboltak, minden házra ráugráltak és elrabolták a környék
gyerekeit. Bezárták őket egy óriási nagy ketrecbe és arra kényszerítették őket,
hogy egész álló nap csak őket dicsérjék.
A répák azonban nem tudták, hogy a falunak van egy titkos védelmezője. Ő
nem volt más, mint Varázs a szuperparipa. Senki nem tudta róla, hogy ő egy
szuperhős, mivel csak akkor vette fel szuper nyergét, amikor arra egy bajba
jutottnak szüksége volt.
Mivel szuper hallással is rendelkezett, így meghallotta, hogy a gyerekek sírnak
és azt is hallotta, ahogyan a répák törnek, zúznak a faluban. Ekkor bement a
pajtába, ott belebújt a szuper nyergébe, és mint a villám olyan gyorsan
felrepült az égbe és közvetlenül a faluba termett.
Eleinte nehéz volt a dolga, mert nem tudta hogyan is győzze le a répákat.
Próbálkozott a lézer szemével, szuper erős fújásával, még a szuper erejét is
bevetette, de semmi nem bizonyult hatásosnak.
A gyerekek már nagyon meg voltak ijedve és Szuper Varázs is majdnem feladta,
amikor eszébe jutott egy remek ötlet. Meg kell enniük a répákat. Odaosont a
gyerekekhez, és elmondta nekik a tervét.
A gyerekek rengeteg dicsérettel szóval tartották a répákat, Varázs pedig a
mezőről elhozta a barátait, akik imádták a répát.
Kiadta nekik a parancsot és a lovak mind elkezdték enni a répákat. Azok meg
nem tudtak ellenük mit tenni, így a lovak győztek.
Szuper Varázs kiszabadította a gyerekeket és szuper gyorsasággal rendbe tette
a falut. Azóta is boldogan élnek.
5. fejezet
Befejezés
Bendegúznak számtalan rajza és meséje született még az ő kis szobájában a
legjobb barátjáról, Varázsról. Alkotásait megőrizte, és amikor úgy érezte,
bánatos elővette és nézegette a képeket.
Amikor már felnőtt és gyerekei lettek odaajándékozta nekik a hintalovat és a
rajzokat és megígértette a gyerekeivel, hogy nagyon fognak vigyázni rá, mert ő
a legjobb barátja, akire mindig számíthatott, ha gondja volt.
Ezt a mesét írta: Fürediné Szabó Krisztina amatőr
Hosszú ideje foglalkozom versírással és rövid novellákkal. Sokszor találtam már ki a gyermekeimnek meséket miközben altattam őket. Mostanra jutottam el odáig, hogy le is szeretném írni. Remélem tetszeni fog majd más gyermekének is.
Mészárosné Szuda Melinda
2025-03-27 21:54
Nagyon kedves történet kedves Krisztina! Tetszett a mese! Üdvözlettel, Melinda