A vakond, mint zsűritag.
Dalversenyt szervezett a tehén,
hitte hogy jó a hangja szegény.
Elénekelte a bús dalát,
mit szerinte mindenki imád.
Nem aratott osztatlan sikert,
mert sok biztosítékot kivert.
A vakond volt a zsűritársa,
vakként jobb volt a fülhallása.
Rögtön meghallotta a nyulat,
hogy az előadón mulat.
Elég hangosan kiabálta,
hogy tehetségtelen a társa.
Nem hallgatom a buta nyulat,
inkább ások egy jó nagy lyukat.
Alszom egyet ott, aztán jól van,
a föld alatt legalább csend van.
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...