A varázshíd titka

A varázshíd titka.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis falu a Zöldmező-völgyben. A falu neve Csillagfénypatak volt, és a lakói boldog, békés életet éltek. A patak mellett állt egy ódon kőhíd, amelyet a helyiek csak Varázshíd-nak hívták. Azt mondották, hogy a híd alatt élnek tündérek és manók, akik éjszaka kijönnek játszani.

A legfiatalabb falubeli, Marci, mindig is kíváncsi volt a Varázshíd titkaira. Egy napon, amikor a hold már magasan járt az égen, Marci elhatározta, hogy felfedezésre indul. Felöltözött, és egy kis lámpával a kezében a hídhoz sétált. A híd kövei alatt csillogó víz csordogált, és a holdfényben még varázslatosabbnak tűnt.

Amint Marci átlépte a hidat, hirtelen egy kis manó jelent meg előtte. A manó szakálla hosszú volt, és a szeme ragyogott, mint a csillagok. "Üdvözöllek, Marci!" - mondta a manó. "Én vagyok Zöldfülű, a Varázshíd őrzője."

Marci meglepetten nézett rá. "Miért vagyok itt, Zöldfülű?" - kérdezte.

Zöldfülű mosolygott.

"Mert te vagy az első ember, aki éjszaka átlépte a hidat. Most pedig megmutatom neked a tündérek birodalmát."

A manó vezette Marcit egy titkos ösvényen, ahol csillogó virágok és tündérek repkedtek. A fák levelei ezüstszínűek voltak, és a folyó partján apró tündérek táncoltak. Marci szeme kerekre nyílt a csodától.

Zöldfülű elvezette Marcit a Tündérkirálynő palotájához. A palota aranyból és gyöngyökből épült, és a tündérek énekeltek és táncoltak a kertben. A Tündérkirálynő, Morgana, egy gyönyörű nő volt, hosszú ezüst hajjal és szárnyakkal a hátán.

Morgana mosolygott, amikor meglátta Marcit. "Üdvözöllek, kis ember!" - mondta. "Mit hozott ide?"

Marci elmesélte, hogy kíváncsi volt a Varázshíd titkaira, és most itt van, hogy felfedezze a tündérek birodalmát.

Morgana elnevette magát. "Nem minden embernek adatik meg, hogy lássa a mi világunkat" - mondta. "De mivel te ilyen bátor voltál, mostantól mindig üdvözöllek itt."

Marci boldogan tért vissza a faluba, és azóta is titokban találkozott a tündérekkel. A Varázshíd és a tündérek birodalma mindig is a szívében maradt, és sosem felejtette el a csodálatos éjszakát.

Így ért véget Marci kalandja, és a Varázshíd továbbra is őrizte a titkait a Zöldmező-völgyben. A falubeliek pedig mindig emlékeztek a kis fiúra, aki bátran átlépte a hidat, és a tündérekkel barátságot kötött.