Az oroszlán és a farkas

Az oroszlán és a farkas.

Egy mély erdőben, ahol a fák sűrű lombjai alatt a napfény csak ritkán szűrődött be, élt egy hatalmas oroszlán és egy ravasz farkas. Az oroszlán, Simba néven ismert, büszke volt erejére és bátorságára. Minden állat tisztelettel adózott előtte, és az erdő királyának tekintették.

A farkas, Kázmér, inkább az okosságában bízott. Ő nem volt hatalmas és félelmetes, mint az oroszlán, de mindig megtalálta a legjobb utat. Tudta, hogyan kerülje el a veszélyt, és milyen csapdákat kell kikerülnie az erdőben.

Egy napon mindketten találkoztak a tisztás közepén. Az oroszlán méltóságteljesen lépett oda, míg a farkas huncut mosollyal figyelte. Simba megszólalt:

"Üdvözöllek, farkas! Tudod, hogy én vagyok az erdő királya. Minden állat tisztelettel adózik előttem. De te, farkas, mit keresel itt?"

Kázmér nem hagyta magát megzavarni. Körbejárta Simbát, majd így válaszolt:

"Király vagy, Simba, de az én észjárásom sokkal értékesebb. Látom, hogy az erdőben mindenki tisztelettel adózik neked, de én inkább a ravaszságomat használom. Tudom, hogyan kerüljem el a veszélyt, és mindig megtalálom a legjobb utat."

Simba elgondolkodott. Valóban, Kázmérnek volt valami igaza. Az erő és a bátorság fontos, de az okosság és a ravaszság is megkerülhetetlen. Így azt mondta:

"Farkas, talán igazad van. Nem csak az erő számít az életben. Taníts meg nekem néhány ravaszságot, és én megosztom veled a királyi címet."

Kázmér mosolygott, majd elkezdte tanítani Simbát a csapdák elkerülésére, az észjárásra és a ravaszságra. Simba pedig megtanulta, hogy az erő mellett az okosság is fontos.

Így lett az erdőben két király: az oroszlán és a farkas, akik egymást tisztelték és segítették. És azóta az állatok mindkettőjüket királynak tekintették, mert mindkettőjükben megvolt az erő és az észjárás.

És ha valaki azóta az erdő mélyén jár, még mindig hallhatja az oroszlán és a farkas közös tanácsait: "Az erő és az okosság együtt tesznek igazán naggyá."