A varázstűz

A varázstűz.

Egyszer (ebben a világban) élt egy kislány. Nem voltak szülei, egyedül élt egy város szűk és szürke utcáin. 

Mikor betöltötte tizenkettedik életévét eldöntötte, hogy ez nem mehet így tovább. ilyen döntéssel a fejében elindult útjára. Nem tudta, milyen nehéz és keserves út lesz ez. 

Három nap után elértegy nagy erdőt, melynek őszi színben pompázó fái a felhőket söpörték. Mikor nem figyelt , egy aprócska mókus mászott a vállára és ezt súgta fülébe:

• Kislány, nem tudom mi járatban vagy itt, de fordulj vissza családodhoz, vagy bárkihez akit szeretsz. Veszélyben vagy! - ezzel elugrott a lány szőke fürtjei mellől.

• De ekkorra már nem tudta, hol jár, viszont én elárulom: az erdő közepébe jutott.

  Továbbvette útját egy kis ház felé. Bekopogott bükkfa ajtaján, mire egy aszaltszilvaorrú öregasszony nyitott ajtót.

  • Ki vagy, kislány?
  • Én Mara vagyok és szeretném, hogyha egy kis élelmet és munkát tudna adni nekem. Nincs családom, nincs senki, aki hazavárna.

  Az öregasszony megsajnálta a lányt, még boszorkány létére is, mivel boszorkány volt. Legalábbis a lány azt gondolta sajnálatból segit neki, viszont jóindulatnak nyoma sem volt a boszorkány cselekedetében.

  • Hát rendben – válaszolta – találunk neked is valami munkát.

  Mara nem vett észre semmit a boszorkány fura és különleges házából.

  A boszorka azt adta feladatnak, hogy takarítsa ki a kemencét, mondván, hogy az csupa korom.

  • Ez ezen a héten a századik kislány, aki besétál a csapdámba- morfondírozott a boszorkány.

  Szerencsénkre Maranak jó hallása volt, mivel az utcán mindenre kellett figyelnie, ezért mikor bemászott a kemencébe, még mielőtt a boszorkány begyújtotta volna a tüzet, így szólt a kislány:

  • És mit kell itt kitakarítsak? Kérem szépen, jöjjön ide, mutassa meg!

  Bemászott a boszorkány is nehézkésen, mire a lány kiugrott a kemencéből és begyújtotta azt.

  Mikor a tűz leégett, a hamuban egy apró gyűrű maradt, melynek belsjében egy lángocska pislákolt, egy varázstűz.

  A lányka gondolkodás nélkül felkapta a gyűrűt és vékony újjára húzta.

  Továbbment, nem szeretett a boszorkáyn házában tartózkodni.

  Nemsokára egy várkapuhoz ért. Ilyen módon meghallotta, hogy  a király lánya halálosan beteg és bárki, aki segíteni tud nekiazonnal menjen a király elé.

  Mara úgy érezte képes segíteni a királylánynak, noha még nem volt benne biztos, hogy miképpen.

  A király a királylány elé vezette Marat és ezeket a szavakat súgta a fülébe:

  • Ha nem sikerül, te is itt maradsz, életeddel fizetsz.

  Mara sokat gondolkozott, hogyan segíthetne. Mindenféle gyógymódokkal próbálkozott, amiket még az utcán tanult, de semmi nem használt. Végső elkeseredésében , hogy életét veszti, a varázstüzes gyűrűt a királylány újjára húzta. Gondolta, ha már nem tudott segíteni egy emléket hagyjon maga után. Ekkor megtörtént a csoda: a gyűrűből egy aprócska tündér szállt ki, tűzszínű haja lebegett utána, ráfújt a kirlylányra és az azonnal meggyógyúlt.

  A király végtelen boldogságában a palotába fogadta a kis Marát.

  Ott boldogan éltek mind , eggyütt, amíg meg nem haltak. A tűzhajú kistündér minden lépésüket kísérte.