A vén diófa újabb meséi - Eszti-mami meséje

A vén diófa újabb meséi - Eszti-mami meséje.

A terebélyes vén diófa az udvar közepén hatalmas lombjával védelmezte az alatta lévő diófa padot, és a mellette cseperedő kis diófa csemetét. A pad abból a réges-régi diófából készült, aminek az egyik ágán a vén diófa cseperedett kis dióként. A kis fa csemete pedig a százéves diófa egyik terméseként látta meg a napvilágot, és egy mókuska segítségével került a földbe, majd kihajtott ezen a védett helyen. Az öreg fa mindennap mesélt a kis csemetének, ám ezeket a meséket a körülöttük élő állatok is szívesen hallgatták. A kis diófáról nem is beszélve. Azonban egyre többször fordult elő, hogy a vén diófának több pihenésre volt szüksége. Ilyenkor, a csemete fűzte mesébe az aznap körülöttük történt eseményeket. Ezt az öreg fa mindig nagy élvezettel hallgatta.

Ezen a napon azonban a vén dió ébredt hamarabb. A csemete még javában szundikált. Mivel egy kicsit erősebb szellő fújdogált, a nagy fa egyik ágával nyújtózkodva, elérte a kicsit, és óvatosan megsimogatta. A kicsi megrezzent, mert még mindig az álmok országában járt. Azt álmodta, hogy egy puha bundás mókuska költözött hozzá, és egy kedves cirógatással köszönte meg a csemetének a lakhatást. De mikor egy erősebb fuvallat rázta meg a lombkoronáját, akkor aztán kipottyant az álom izgalmas felhőiből, és a valóság mezején találta magát.

- Jó reggelt! - mondta kicsit kábultan.

- Jó reggelt! - üdvözölte a nagy fa a csemetét.

- Nem járt itt egy mókuska? - kérdezte a kis diófa.

- Én már régen nem láttam őket. Jó messzire költözhettek. - válaszolta a nagy.

- Akkor biztosan csak álmodtam! - mondta elszontyolodva a kicsi. A vén diófa szerette volna megvigasztalni a kis csemetét, ezért rákezdte.

- Azt még nem is meséltem neked, hogy mi történt miután kiderült, hogy Gyuri bácsi, meg Juci néni lett az új tanító a tanyasi iskolában. - nézett vidáman a kis fára, a nagy fa.

- Azt még tényleg nem! - mondta egy kicsit jobb kedvel a csemete.

- Szóval, miután összeházasodtak, Gyuri tanító bácsi neki látott, hogy az udvart barátságosabbá tegye. Például az első dolga az volt, hogy az egyik erős ágamra hintát kötött. Na ez nagy kedvence volt a gyerekeknek. De mindig gondoskodott róla, hogy legyen elegendő játék mindenkinek. Mivel ő volt a torna tanár, a testnevelés órákon mindig nagyon izgalmas dolgok történtek. Amikor a gyerekek otthon a leckét írták, addig Gyuri tanító bácsi fúrt, faragott, és készített valami újdonságot a nebulóknak.

- De micsodát? - kérdezte az egyre kíváncsibb fácska.

- Például gólyalábat. - válaszolt az öreg fa.

- Azt meg hogy? A gólyák nem adják oda a lábukat másoknak!         -hüledezett a kicsi.

- Nem is arról van szó! - mondta nevetve a vén diófa. Két akácfa lécre szögelt egy egy kisebb fakockát kb. egy könyöknyire a lécek végétől. Az ügyesebb gyerekek a hónuk alá vették a léceket, majd egyensúlyozva ráálltak a lécre szegelt fakockára. És így, már magasabbra nőve lépkedtek a fa lábakkal. Aki a legtovább tudott vele elhaladni úgy, hogy ne essen le, az volt a nyertes.

- És tudtak vele menni a gyerekek? - kérdezte a kis fa.

- Hát nem igazán. Próbálkoztak, de nem sok sikerrel. Egy rátermett kislány viszont nagyon ügyesen tudott vele lépegetni.  Szinte óra végéig is járkált vele fel és alá. Annyira ügyes volt, hogy neki Gyuri tanár bácsi külön készített egy lábra csatolható gólya lábat, aminek már nem volt  hóna alá csapható mankó része. Így Panka kezei szabadon mozoghattak. A többiek a háta mögött szurkoltak neki. Voltak akik nevetve kántálták, hogy még a cirkuszba is elmehetne a tudományával. Mivel a többieknek nem igen sikerült a gólyalábbal menni, inkább csúfolták  az ügyes kislányt.

- De miért? - sajnálkozott a kicsi. - És mi lett a kislánnyal? - kérdezte aggódva.

- Ennek az lett az eredménye, hogy nem akarta tovább gyakorolni ezt a tudományt Panka. Levetette a gólyalábat, és eldugta.

- Panka! Nem gyakorolsz? - kérdezte Gyuri tanító bácsi.

- Nem! - mondta lehajtott fejjel a kislány.

- De miért nem? Hol van a gólya láb? - Érdeklődött a tanító bácsi.

- Nem tudom, elveszett. - mondta félszegen a kislány.

- Csináljak másikat? - akart segíteni Gyuri bácsi.

- Nem kell! Úgy sincs már hozzá kedvem! - mondta beletörődve Panka.

- De miért dugta el? És miért nem akart gyakorolni? Soha többé nem vette elő a gólya lábat Panka? - értetlenkedett a csemete.

- Az igazság az, hogy nagyon sokáig rejtve volt. Aztán történt valami, ami miatt nagyon hasznosnak bizonyult.

- Mi történt? Mire kellett, ami miatt hasznos volt? - kérdezte a kicsi, most már teljesen elfelejtve a szomorúságát.

- Ezt is elfogom mesélni! - ígérte a vén diófa.

- És ha addig nem tudok aludni? - duzzogott kicsit még a csemete, de aztán észre vette a ragyogó csillagokat az égen.

- A vén dió is észre vette, és együtt csodálták a látványt. Megpróbálták megszámolni, de hamar belefáradtak, és kisvártatva már mindketten átadták magukat a pihentető alvásnak. Csak a csillagok szórták tovább fényüket a két békés diófára, és az őket körülvevő világra.