Uhu bagoly és a pletykás kismadár.
A kerek erdő közepén élt, éldegélt egy bagoly. Mindenki jól ismerte, és szerette. Bagoly mindenkivel jóban volt, akin tudott segített, ha kellett tanácsot adott. Éjszakánként sokat dolgozott, így csak keveset tudott aludni. Minden reggel, mikor felébredt, ásított egy nagyot, majd kinyitotta az ablakot, és a friss levegőben tornázott egyet. Ezután főzött egy teát, amit a kedvenc faágán fogyasztott el. A kilátás gyönyörű volt, és láthatta az egész erdő ébredését. Egyik ilyen békés reggelen, nem várt vendége érkezett. Hangos zúgással csapódott mellé egy kismadár. Táskáját az ágra akasztotta, és már rá is zendített.
- Nem fogod elhinni mit láttam! - csipogta zaklatottan. - Én is kérhetek egy bögrével? - kérdezte a bagolytól, aztán mondta is tovább. - Új lakója van az erdőnek! - mesélte izgatottan.
A bagoly megilletődve nézett hívatlan vendégére. Aztán töltött neki is egy bögre teát. Majd így szólt.
- Jó reggelt! Én Uhu bagoly vagyok! És te?
- Ja, igen! Jó reggelt! - válaszolt a madárka, és észre sem véve a modortalanságát, már folytatta is tovább. - Szóval új lakó jött! Mondhatom, nagyon szemtelen! Én még ilyet nem láttam! Se szó, se beszéd, beköltözött a harkály asszony odújába! - panaszolta, felháborodva.
- Igen, igen, ez valóban nagy szemtelenség! - vakarta gondolkodva a fejét a bagoly. - Ne haragudj! Hogy is hívnak? Nem értettem a neved! - tette még hozzá Uhu bagoly.
- Ja, igen! Elnézést, Pletyi pinty vagyok! - árulta el a kismadár végre a nevét, de máris folytatta tovább mondandóját. - Szóval beköltözött, és most ott kotlott harkály asszony odújában. Se szó, se beszéd! Hát nem szemtelenség? - tette fel a kérdést végül Pletyi.
- Ühüm! - hümmögött a bagoly. A kismadár, tovább folytatta.
- Egyébként őt Karolinának hívják, nagyon messziről jött, Amerikából!
- Nahát! Olyan messziről? - kérdezte megfontoltan a bagoly.
- Igen! Olyan messziről! És ő egy kacsa! De nagyon felháborító amit tett! - panaszolta a kismadár.
- De mit tett? - kérdezte most már kíváncsian a bagoly.
- Mit, mit? Hát nem elég, hogy hívás nélkül ide repült, és elfoglalta más üregét, ott tojást rakott, és kiköltötte? De mikor kikeltek a kiskacsák, akkor meg ott hagyta őket, és a földről hívogatta őket? Minek fészkel az ilyen fent a magasban, ha utána meg meggondolja magát, és a földön akar tovább élni?! - csipogta felháborodva a kicsi.
- És, mi történt? - nézett Pletyire Uhu bagoly.
- Hát kérlek az történt, hogy a kis kacsák kiugráltak szépen sorban az odúból! Onnan a magasból sorra potyogtak kifelé! Mindenki döbbenetére!
- Ugye nem lett bajuk? - kérdezte a bagoly nyugodtan.
- Nem, nem lett bajuk! De szerencsére tovább álltak. A szomszéd tóhoz vezette a kiskacsáit, akik viszont nagyon bátrak voltak! - tette még hozzá Pletyi. Milyen madár az ilyen madár? Szégyen, és gyalázat! Szegény kicsikék! - mérgelődött Pletyi.
- Szóval kacsa? És Karolinának hívják? És a fa tetején fészkelt egy odúban? És a kicsik meg kiugráltak, és nem lett semmi bajuk? - tette fel sorba a kérdéseket bagoly. - Hát kérlek szépen, ők így szokták! - mondta végül Uhu. - Egyszóval ez a kacsa mama a Karolinai réce, naponta egy tojást tojik, kb.9-15 - öt. Nagyon gondos anyuka, mert a tojásait betakargatja korhadt fával, fűvel, majd a saját pehelytollaival, hogy védelmezze őket. Négy hétig kotlik. A kis récék már benn is beszélgetnek egymással a tojásban, és úgy időzítik, hogy szinte egyszerre keljenek ki.
A kicsik pedig valóban nagyon bátrak, és érdekes módon nem történik bajuk az ugrás után. - mesélte bagoly a kis madárnak. Pletyi most ámulva nézett Uhu bagolyra.
- És ezt te mind tudod? - kérdezte kicsit lesütött szemmel. - Ha ezt én is hamarabb tudom, nem mondtam volna olyan dolgokat neki! - vallotta be a kismadár.
- Hát ha “olyanokat” mondtál neki, illő lenne bocsánatot kérni tőle! - javasolta szeretettel Uhu bagoly Pletyinek.
- Jó, jó! De most mennem kell! - akasztotta nyakába táskáját a kis madár!
- Bocsánatot kérek tőle! - de már azon járt az esze, hogy kinek csicsereghetné el, a most megtudott híreket. - Holnap újra jövök! - kiáltotta vissza már a levegőből, repülés közben.
Hát így ismerkedett meg Uhu bagoly Pletyi pinttyel! Folyt. köv.
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Mesekuckó amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekekn...