Kép forrása: pixabay.com
A víz (írta T. Fiser Ildikó).
Íze nincsen,
színe sincsen,
illatát sem
érzi senki.
Két kezeddel,
ha megfognád,
nem maradna
benne semmi.
Csapból folyik,
kútból mered,
a lefolyóban
eltűnik.
Szomjad oltja,
kertet öntöz,
alakja mindig
változik.
Íze nincsen,
színe sincsen,
illatát sem
érzi senki.
Két kezeddel,
ha megfognád,
nem maradna
benne semmi.
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon, a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod…” /T.Fiser Ildikó/
Tóth Lászlóné Rita
2024-02-08 14:35
Remek sorok. Valóban ilyen a víz, ahogy mi tanultuk "színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék", ráadásul nincs élet nélküle. Szeretettel: Rita