Kép forrása: pixabay.com
A víz (írta T. Fiser Ildikó).
Íze nincsen,
színe sincsen,
illatát sem
érzi senki.
Két kezeddel,
ha megfognád,
nem maradna
benne semmi.
Csapból folyik,
kútból mered,
a lefolyóban
eltűnik.
Szomjad oltja,
kertet öntöz,
alakja mindig
változik.
Íze nincsen,
színe sincsen,
illatát sem
érzi senki.
Két kezeddel,
ha megfognád,
nem maradna
benne semmi.
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad.”/T...
Tóth Lászlóné Rita
2024-02-08 14:35
Remek sorok. Valóban ilyen a víz, ahogy mi tanultuk "színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék", ráadásul nincs élet nélküle. Szeretettel: Rita