Adriana Blackstone lélek lebegése

Adriana Blackstone lélek lebegése.

Adriana Blackstone az éjszaka elhagyta földi porhüvelyét. Otthonában, a kádban, gondosan ügyelve, hogy ne hagyjon maga után rendetlenséget.

Egy darabig állt, mint egy átlátszó szellemalak, és csak nézte lassan kihűlő földi porhüvelyét, kicsiny kis testét, majd továbblibegett.

55éves létére elég jól tartotta magát. Kár, hogy a gyönyörű csipkeruhája, összemocskolódott, de mindez már nem számít.

Szülei évekkel ezelőtt elhaláloztak, félretett pénzéből tisztességes temetést rendezett nekik.

Férjétől rég elvált, a hapsi továbblépett, új családot alapított a 15 évvel fiatalabb kolléganőjével.

30 évesen szülte fiát, akit egyedül nevelt fel, önállóságra, életrevalóságra tanítva. Jól végezte a dolgát, gyermeke élte a végzett diplomás fiatalok szokásos életét, szerencsére hamar talált egy megfelelő munkahelyet is, ahol megbecsülték.

Amióta fia elköltözött otthonról a város túl felére egy divatos lakópark emeleti apartmann-jába, azóta csak pár naponta beszéltek telefonon, kéthetente, havonta jött őt meglátogatni személyesen, no meg persze a családi ünnepeken találkoztak. Nem várta el Chris-től a gyakoribb jelentkezést, nem akart az életére telepedni, éljen, tanuljon, tapasztaljon csak a gyerek.

Adriana asztrálteste kilebegett az ablakon, körberepkedve a lakótömböt, majd egyre magasabbra szállt a sötét égbolton. Élvezte ezt a könnyű szabadságot. Már nem szorítja a teste nyűgje-nyavalyája.

Amikor egy hónappal ezelőtt doktor Smith közölte vele a laboreredményt, már összeállt a fejében a kép, mit is fog tenni. Az utóbbi időben egyre gyakrabban szenvedett fejfájástól, szédüléstől. A diagnózis: daganat az agyában, műthetetlen. Ahogy nő a daganat, úgy lesz egyre kiszolgáltatottabb, és a végén már csak egy vegetáló ronccsá válna.

Na nem, ezt azért nem akarhatja egy épeszű ember sem. Ő a művelt, olvasott, színházba járó, fitt könyvtáros nem engedheti meg, hogy ez a borzalom megtörténjen vele. Hogy széthulljon az eddigi jól felépített élete…

Kacagott, ahogy pörögve, forogva egyre feljebb emelkedett, a könnyű habos felhős égbolt felé.

Kislány korától érdeklődött a misztikus dolgok iránt, bizonyos fokú érzékenysége is kialakult az évek során. Meg persze a hatalmas könyvtárban is megtalálta az érdeklődésének megfelelő irodalmat. Így a mostani történések sem okoztak különösebb meglepetést számára.

Az egyik emeleti ablakban egy macska ült, álmosan pislogott villogó szemeivel utána.

Elsuhant a szülei sírjához, hamarosan itt fog nyugodni a teste neki is. Már mindent elintézett. Temetést, jogi papírokat. Fontosnak tartotta, hogy ezek a dolgok rendben legyenek, és ne ad hoc a fiára háruljanak.

Félretett pénzéről is nyilatkozott már, talált egy jó ügyvédet, tulajdonképpen az egyik könyvtárba járó diák anyját, aki tisztességes díj fejében intézte jogi ügyeit már évek óta.

Szóval Adriana élvezte a repülést, a lebegést és az éjjeli város nyugalmát.
Tudta, hogy van még kis ideje, hogy az örök fénybe lépjen, így hát úgy gondolta kihasználja a lehetőséget és a fennmaradó óráit egyéb dolgai rendezésével tölti. Elsuhant fiához, bekukkantott a hatalmas terasz ablakán, a sötétítő függöny mögül kiszűrődött az éjjeli lámpa fénye. Könnyedén átsiklott az üvegen. Fia a díványon szendergett, arcán félrecsúszott az olvasáshoz használt szemüvege, egyik karja lelógott, vastag könyv feküdt a szőnyegen. A szellem mosolygott magában. Ez már kicsi korában is jellemző volt Chris-re, folyamatosan olvasott éjszakában nyúlóan, ha valami érdekelte. Félresimította fia arcába lógó hajtincset, és puszit nyomott a homlokára. Fia megmoccant, úgy érezhette mintha könnyű szellő simította volna meg az arcát. Hirtelen egy csinos fiatal lány jelent meg a színen, megcsikizte a srác talpát, majd csókolgatni kezdte a fiút. Úgy – úgy gondolta Adriana ez így van rendjén, úgy sejtette, fia jól választott, erről a lányról beszélgettek pár napja, hogy komollyá kezd válni a kapcsolatuk, Lisa-nak hívják, emlékezett a hölgy nevére. Művészettörténetet tanul, nemsokára végez az egyetemen, közben kicsiknek tanít festészetet. Nem lesz itt gond... Már suhant is tovább. Meglátogatta sorban a barátnőit, akikkel heti egy alkalommal szoktak összeülni egy kis pletyire, a törzskávézóját, ahol isteni kapucsínót, és különleges sütiket fogyasztott reggelente, és minden neki kedves helyet. Végére hagyta a könyvtárat, az imádott munkahelyét. Bejárta minden zegét-zugát, hosszabban elidőzött kedves köteteinél, meg-megsimogatva őket. Mire mindezekkel végzett eljött a hajnal, élvezte a napfelkeltét. Nemsokára érkezik a szokásos heti takarításra a bejárónő, felfedezi a testét. Csak remélni tudta, hogy nem okoz nagy sokkot, a harcedzett harlemi asszonynak, aki három fiút nevelt fel, és két lányt is, elég durva környéken. Visszasiklott a lakásához, és leült az ablakpárkányra, igazán élvezte ezt a gyönyörű kora őszi reggelt. Egy órára rá (bár már az idő nem nagyon számított neki) kulcscsörgést hallott, és érkezett a takarítónő. Szépen lerakta a kulcsot az előszoba szekrényre, kabátját felakasztotta, majd indult is a takarítószereiért. Benyitott a fürdőszobába… Adriana ekkor belépett a fénybe.