Alíz a róka mama.

Alíz a róka mama..

Erdő szélén lakott egy odúban,

Alíz a róka mama. Nem messze

ott volt a zöld rét, ahová sokszor

betért. Napozott a fűben,

s azon gondolkozott,hogy vacsorát 

keressen magának!

Nem messze az erdő szélétől 

volt egy ház,ahol nem voltak 

kutyák s macskák,egy kedves

idős néni ott élt három fiával.

A róka mama gondolta betér oda,

hátha kap enni,s nem kell neki ,

tyúkot csenni!

Jól gondolta,az öreg kedves hölgy,

minden finom maradékkal megkínálta,

a kedves s szelíd róka mamát! 

Nahát,csodálkozott Alíz a róka,

nem bántották, s enni is kapott,

a szeretetet meghálálja nagyon,s

soha többet nem lopott tyúkot!

Marika néni,az idős Angol hölgy,

mindig szeretettel fogadta a rókát,

aki néha már társaival jött, s csaptak 

ők mókát a kerti háznál,a mesének

nincsen vége,csak várjál!

Alíz mama aztán a kicsicsinyeit 

is el hozta,szelíden s félősen néha 

róka módra, mondott valamit,

hevertek a pázsiton,majd vissza

szaladtak a rét melletti kis erdőbe! 

Ahányszor csak jöttek a réten át,

már érezték a finom étel illatát.

Az idős hölgy mindig gondolt rájuk,

megetette őket, hiszen maradék

volt náluk bőven! 

Nagyon boldog volt a róka mama,

s boldogságot érzett Marika néni,

ahogyan messziről nézte őket, 

a már nem tyúk csenőket!