Alíz a róka mama.

Alíz a róka mama..

Erdő szélén lakott egy odúban,
Alíz a róka mama. Nem messze
ott volt a zöld rét, ahová sokszor
betért. Napozott a fűben,
s azon gondolkozott,hogy vacsorát 
keressen magának!
Nem messze az erdő szélétől 
volt egy ház, ahol nem voltak 
kutyák s macskák, egy kedves
idős néni ott élt három fiával.
A Rókamama gondolta betér oda,
hátha kap enni, s nem kell neki ,
tyúkot csenni!
Jól gondolta, az öreg kedves hölgy,
minden finom maradékkal megkínálta,
a kedves s szelíd Rókamamát! 
Nahát, csodálkozott Alíz a róka,
nem bántották, s enni is kapott,
a szeretetet meghálálja nagyon, s
soha többet nem lopott tyúkot!
Marika néni, az idős Angol hölgy,
mindig szeretettel fogadta a rókát,
aki néha már társaival jött, s csaptak 
ők mókát a kerti háznál, a mesének
nincsen vége, csak várjál!
Alíz mama aztán a kicsinyeit 
is elhozta, szelíden s félősen néha 
róka módra, mondott valamit,
hevertek a pázsiton, majd vissza
szaladtak a rét melletti kis erdőbe! 
Ahányszor csak jöttek a réten át,
már érezték a finom étel illatát.
Az idős hölgy mindig gondolt rájuk,
megetette őket, hiszen maradékvolt náluk bőven! 

Nagyon boldog volt a róka mama,
s boldogságot érzett Marika néni,
ahogyan messziről nézte őket, 
a már nem tyúk csenőket!