Kép forrása: pixabay.com
Álmatlanul.
Jeges téli hajnalon,
Nézek ki az ablakon,
Éji álom illanó,
Elvitte egy kis manó.
Túl a kerti sövényen,
Szürke titkok ködében,
Álmaimmal elszaladt,
Zöld sipkája itt maradt.
Elfeledett gondolat,
Emlékeket bontogat,
Ábrándozva kergetem,
Árkon, bokron, berkeken.
Hideg szélben vágtató,
Halvány árnya látható,
Átrepült a vizeken,
Most már nem is figyelem.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Aranyló jegenyék, büszke koronával, Nyárutó iramlik őszi rokonával, Erőtlen fényesség ragyogva cikázik, Elmúló alkonyat mosolygón vitázik. Szedernek indája szárazon integet, Folyópart iszapja rejte...
Elolvasom
Akkor történt, amikor vak sötétség honolt itt a Földön. A Szégyen, a Bizonytalanság, a Rettegés, a Hitványság, a Gonoszság, az Irigység, az Alattomosság, a Tisztességtelenség, az Igazságtalanság jó...
Elolvasom
A szélmalom A róka már nagyon kíváncsi volt arra, vajon milyen házban is laknak azok, akik adót fizetnek, és arra az elhatározásra jutott, hogy egy éjjel beoson Szen’mártonba. Amint így morfondíroz...
Elolvasom
Színes őszi levelek, Puha paplant keresek, Rozsdabarna a határ, Dermesztő szél körbe jár. Árokparton szűk verem, Ágyam benne nem lelem, Dér bolyong az utakon, Éji vackom kutatom. Tölgyfa odvas kérg...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy...