Kép forrása: pixabay.com
Havazik.
Hóban topogok,
Fázok, vacogok,
Vígan nevetek,
Futnék veletek.
Kuckó melege,
Ízes csemege,
Lágyan csalogat,
Hajszol fagyokat.
Sűrűn havazik,
Várok tavaszig,
Biz’ nem szaladok,
Ágyban maradok.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Tyúk Anyó és Kakas Apó alig várja, hogy az apró tojás héja felpattanjon, s belőle még ma kibújjon, az az apró sárga pamacs, aki Csibe névre hallgat. Kiscsibéjük, szemük fénye, bújik fészkük melegébe. ...
Elolvasom
Nemrég Miskolctapolcán jártunk, ahol teljes pompájukban virítottak a tavirózsák. Rózsaszínűek, sok fehér és kevés lila. De nem csak a virágok voltak lenyűgözőek, hanem a fölöttük repkedő kék szitakötőrajok i...
Elolvasom
Mátyás király még gyermek volt. Hazajött az iskolából, tarsoly a keziben. Szép tavaszi nap volt, kiment a mezőre. Hát, hogy megy, lássa, hogy az öreg szánt, de az ökrök nem vonták jól az ekét. Az osto...
Elolvasom
Béla a halhatatlansággal küzdött, de ennek ára is volt, a megújhodás. Annak érdekében hogy valaki elérje a halhatatlanságot tenni is kellett, márpedig nem keveset. Pár száz évvel ezelőtt meg kellett küz...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...