Kép forrása: pixabay.com
Havazik.
Hóban topogok,
Fázok, vacogok,
Vígan nevetek,
Futnék veletek.
Kuckó melege,
Ízes csemege,
Lágyan csalogat,
Hajszol fagyokat.
Sűrűn havazik,
Várok tavaszig,
Biz’ nem szaladok,
Ágyban maradok.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Akkor történt, mikor a szen’mártoni Kerekerdő közepén lassacskán olvadozni kezdett a hó. Erőtlenül, de ragyogóan sütött a márciusi nap. A mókus izgatottan ugrándozott a téglarakás körül. Kezdjük el...
Elolvasom
Réges-régen, egy kicsi kis falu legszélén élt egy ember meg egy asszony, és ezeknek annyi gyereke volt, mint mákos gubán a mákszem. Még a házi egér is elköltözött tőlük, mert a kamrájuk csak úgy ko...
Elolvasom
Kerekerdő közepéből hangos sírás hallatszott. Az egér zokogott a tisztáson, aki először vette észre, hogy az épülő házat félbehagyta a vaddisznó. A bagoly álmosan pislogott a reggeli fényben: - Alu...
Elolvasom
Valamikor régen, egy kicsi falusi ház padlásán egy porosodó mesekönyv pihent egy kopott láda tetején. Borítója megsárgult, lapjai elrongyolódtak az idő múlásával, de a benne lévő történetek élénken...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy...