Anya mesélj!

Anya mesélj!.

Anya mesélj! Jól van Bence, de még kisütöm ezt a két szelet húst és vágok egy kis petrezselymet a főtt krumplira. Néhány perc az egész és készen vagyok az ebéddel. Finom borsóleves lesz, rántott hús, és a már említett petrezselymes krumpli kovászos uborkával. Tudom, hogy mindet szereted, szerencsére ez apának és Julcsinak is kedvére való. Addig keress egy mesekönyvet és válasszad ki, hogy melyiket olvassam el neked.

-Nem! Azt szeretném, hogy fejből mesélj!

-Nem tudok.

-De tudsz. Hiszen a te gyereked vagyok. Szeretném tudni, hogy vártál-e és mit gondoltál, hogy milyen leszek?

-Igen, mindketten nagyon vártunk. Nem akartunk elképzelni semmilyennek sem. Olyannak akartunk elfogadni, amilyen leszel. Tudod, van, aki azt akarja, hogy a gyereke olyan okos legyen, mint az apja és olyan szép, mint az anyukája. Esetleg legyen sűrű, szőke haja, nőjön magasra és ő legyen a legjobb tanuló. Más meg feltétlenül fiút szeretne, különösen, ha már van egy kislánya, vagy épp fordítva, mert szerinte a fiúk rosszabbak.

-És ti mit szerettetek volna? Fiút, vagy lányt? Nekünk mindegy volt. Nagyon örültünk volna annak, ha egészséges gyermekünk születik, de elfogadtuk volna azt is, ha beteg, hiszen nem tehet róla. A beteg gyerek több gondoskodást igényel, de sok esetben ez megtérül és akár utol is tudja érni az egészséges társait.

-Juli szebb és okosabb is, mint én.

-Ez nem így van, ő idősebb. Óvodásként ő se tudott többet, mint te. Nekünk pedig te ugyanolyan szép vagy, mint a testvéred.

-A haja sűrű és szép szőke, az enyém meg olyan semmilyen.

-Semmilyen haj nincs, a tied barna, de ezeknek nincs jelentőségük.

-Akkor minek van jelentősége?

-Annak, hogy szeretjük és elfogadjuk egymást. Sok mindent nem tudok, amit apa tud és vannak olyan dolgok, amelyek számomra könnyebbek és egyszerűbbek. Kiegészítjük egymást.

-Julinak nincs szüksége rám, nem is szeret játszani velem.

-Ez később megváltozhat. Ő most valóban szívesebben játszik a barátnőjével, de attól még testvérek vagytok és ha felnőttek lesztek, akkor biztosan számíthattok majd egymásra.

-És ha én nem leszek olyan jó tanuló, akkor is szeretni fogtok?

-Mindenképpen. Majd, ha nagyobb leszel, meglátjuk, hogy mihez van érzéked, tehetséged és abban akár kiemelkedően jó eredményt is elérhetsz majd.

-Teri néni tanár, ő szívesen foglalkozik a gyerekekkel, a férje pedig ács. Nézd meg milyen csoda szép háztetőket készít? Teri néni ezt nem tudná megcsinálni, Sándor bácsinak pedig a gyerekekhez nem lenne türelme. Az a jó, ha mindenki azt végzi, ami közel áll az érdeklődési köréhez. Egyik sem értékesebb a másiknál. Apukád munkájára is szükség van buszvezetőként, ráadásul nagyon sok egyéb dologhoz is ért, de nem lenne ápolónő, mint én. Én pedig nem mernék buszt vezetni.

-Anya, olyan jó, hogy ezeket elmondtad, most már elhiszem, hogy én is fontos vagyok.

-Kicsi drágám, ezt eddig nem tudtad? Nem érezted, hogy mennyire szeretünk? De, igen, tudtam, hogy szerettek, de hallani akartam tőled.