Mese a gombákról

Mese a gombákról.

A tölgyes erdő szélén nagy boldogságban élt egymással a gyilkos galóca, vagyis tisztességes nevén: Galócza Gigi és Tölgy Tóni. Annyira szerették egymást, hogy már az életüket se tudták volna elképzelni egymás nélkül. Nem csoda, hogy szeret engem a tölgy, mondta büszkén a galóca, hiszen a fonalaim vízzel és ásványi anyaggal látják el a gyökereit, azért ilyen szép és egészséges. Igazad van kedvesem, válaszolta szelíden a tölgy, de ne feledd, hogy hálából szerves anyaghoz juttatlak, hiszen te nem tudsz önállóan táplálékot készíteni, mert nincs zöld színanyagod. Remélem, ezt nem bántó szándékkal mondtad? – kérdezett vissza kissé sértődötten a gomba. Á, dehogyis szépségem, hiszen tudod, hogy közös érdek köt össze bennünket. A világért se bántanálak meg.

Egy kiadós esőt követően, Gigi csodálkozva szemlélte, hogy nem messze tőle egy hasonló gomba dugta ki a fejét a földből. Hasonlóak csak a testvéreim lehetnek, ez pedig nem az. Vajon hogy került ide és mit akar? Az lesz a legjobb, ha megmondom neki, hogy menjen el, mert ez itt a mi felségterületünk.

Szia, ki vagy és mit keresel itt? Eddig nem láttalak a párom közelében.
Szia, engem Erdőszéli Csiperkének hívnak és téged? 
Galócza Gigi vagyok, itt élünk a párommal, Tölgy Tónival édes kettesben, legalábbis eddig. Szeretném, ha ez így is maradna, ezért megkérlek, hogy menj innen! Tóni engem szeret, ne legyeskedj körülötte!
Félre érted a helyzetet. Engem a te párod nem érdekel. Korhadéklakó vagyok. Nem mehetek el innen, mert itt találtam megfelelő tápanyagot. 
Micsoda? Korhadék lakó? Te csak úgy élsz magadnak? Fúj, micsoda önző gomba vagy! Mi a társammal szimbiózisban élünk egymással, bár gondolom, hogy ez számodra nem sokat jelent. Fogadjunk, hogy halvány lila gőzöd sincs arról, hogy mi az a szimbiózis?  
Tényleg nem tudom. Megmondanád?
Lásd, kivel van dolgod, megmondom. A szimbiózis olyan együttélést jelent, amely mindkét fél számára előnyös, vagyis, kölcsönösen segítjük egymást. 
Nem vagyok önző. Igaz, látszólag nem segítek senkit, de ez ne tévesszen meg! Nagyon finom az ízem, szeretnek az emberek. Hamar megnövök, és akkor jönnek értem, hogy finom ételt készíthessenek belőlem. 
És ha engem visznek el? 
Az nagy baj lenne, mert te megmérgeznéd őket.
Nahát, micsoda pimaszság! Azért jöttél közel hozzánk, hogy sértegess?
Nem, dehogy is! Ne haragudj, nem akartalak megbántani, csupán a tényeket közöltem veled!

Teltek-múltak a napok. Gigi egyre rosszabbul viselte Csiperke jelenlétét. Sem azt nem hitte el, hogy nem akar a párjától semmit, sem azt nem, hogy ő kell majd az embereknek. Kezdetben a külsejét nem tudta kritizálni, mert majdnem olyan szép volt, mint ő, de mostanra egy kicsit megváltozott! Örömmel vette észre, hogy spórái elszíneződtek, míg az övé továbbra is vakítóan fehér maradt. Gallérja és bocskora is látványosan szebb, mint azé a korhadék lakóé. Elhatározta, hogy ha a szép szó nem használ, akkor másképp próbálja  meg Csiperke kisasszonyt elüldözni innen. Megvan! A hiúságára fogok hatni, határozta el.

Csiperke észrevetted, hogy mennyivel szebb vagyok nálad? Először is az én lemezeim hófehérek, a tied pedig vörösesbarna, a spóráid barnák, míg az enyémek fehérek, mint a frissen hullott hó. A gallérom és a bocskorom is látványosan nagyobb és szebb a tiednél. 
Igen, kedves Gigi, igazad van. Valóban szebb lettél, de nem minden a szépség. Te veszélyt jelentesz az emberekre, én pedig éltető táplálék vagyok. Nem megyek el, mert rövidesen keresni fognak. Felfedeznek, leszednek és magukkal visznek.
Te szerencsétlen! Miért gondolod, hogy nem a szebb kell nekik?
Azért, mert tudják, hogy mérges vagy, nagyon betegek lesznek, akár meg is halhatnak, ha belőled esznek.
Tudod mit, most már nem is bánom, hogy itt maradsz, mert legalább meglátod, hogy melyikünk kell az embereknek. Én azt hallottam az emberről, hogy szereti a szépet és azt el kell ismerned, hogy én vagyok a szebb nálad.
Igen, elismerem, de az ember okos is, és nem hagyja elkápráztatni magát. Hidegen hagyja a szépséged, ha az egészségéről van szó, majd meglátod.

Kirándulók jöttek az erdőbe. A gyerekek előre szaladtak és az egyikük gyorsan letépte Galócza Gigit. Anya! Anya! Nézd, milyen szép gombát találtam! Ugye hazavisszük! Hadd nézzem! Jaj, kicsim ezt nem szabad leszedni! Ezt gyilkos galócának hívják, már egy darab is nagyon mérgező, az egész család beteg lenne tőle. Maradj itt mellettünk, majd megmutatjuk, melyik a csiperke gomba. Nemsokára rá is találtak, leszedték és kosarukba rakták. Gigi pedig ott maradt a földön fekve, miközben arra gondolt, hogy mindkettőjüknek igaza volt. Az emberke leszedte, de a nagyobb ember nem hagyta, hogy magával vigye. Úgy látszik a kicsi az, akinek a szépség számít, a nagy pedig az okos, ahogy Csiperke mondta. 

A kirándulók, ahogy mentek az úton, egyre több gombára leltek. A fiatalokat nem szedték le, biztos, ami biztos alapon, hiszen a csiperke és a galóca kiskorában olyan, mint ha ikerpár  lenne, annyira hasonlít egymásra. A sérülteket is veszni hagyták, csak a szépen kifejlett gombát gyűjtötték a kosárba. 

Milyen sok gombánk van!- örvendeztek a gyerekek. Anyu, ugye adunk belőle a barátainknak is? Igen, de előbb megmutatjuk egy gombaszakértőnek. Miért? Azt mondtad, hogy tudod melyik a jó gomba, nem? Tévedhetek, jobb, ha szakember látja. Az egészségünk nagy kincs, azt nem szabad kockáztatni, ahogy másokét sem. Bemegyünk a közeli piacra, megnézetjük és aztán már nyugodtan adhatunk és ehetünk is majd belőle. 

Anya, minek van gyilkos galóca, ha meghalnánk tőle?  Nem minden az emberért van. A tölgyfának haszna van belőle, nekünk meg a tölgyből. Tudod, minden mindennel összefüggésben van. Attól, hogy valami nekünk nem jó, még szükség lehet rá. Mindent szépen megtanulsz majd, és akkor belátod, hogy nekünk is érdekünk, hogy a természet rendjét megőrizzük. 

Anya, azt már tudom, hogy a béka megeszi a legyet és a gólya meg a békát, ugye? Igen, kicsim. Nagyon jól tudod. Érdemes megismerni a természetet, mert nagyon érdekes és hasznos. Sokkal jobban fogsz vigyázni a környezetre, ha látod az összefüggéseket. Már egy kicsit látom is, ugye? Tudom, hogy a gyilkos galóca és a tölgy szeretik egymást. Mi meg szeretjük a fákat, mert azok is hasznosak. Okos vagyok, anya? Igen kicsim, okos vagy. Tanultál ma is, de mi is és amíg az ember él, mindig tanul valami újat.