Kép forrása: JPG
A kis királykisasszony.
Igaz történetet mesélek el nektek, mert tudom, hogy szeretnétek tudni, milyen volt régen, mikor még ti meg se születtetek az anyukátok élete.
Egy mesebeli házikó kertje orgonával volt kerítve. Volt ott kék, lila és fehér, illata a legdrágább parfümmel is felért. Nemes-, bazsa-, és labdarózsa vetélkedett, melyikük a szebb, az értékesebb. A kerti pipacs is beszállt a versenybe, aki az udvar melletti kiskertet egész nyáron át díszítette. A tulipán kitárta szirmait a napnak, melyek estére szégyenlősen bezárkóztak. Hiába bújt el az ibolya és a gyöngyvirág, mert a lágy szellő elárulta az illatát. Őszirózsák tarkasága hívta fel a figyelmet magára. A liliomok pedig nem mehettek be a házba, így a kertecskében álltak egymásra vigyázva, az illat meg csak szállt-szállt messzire, talán egészen fel a magas egekbe. Ámde a nagy kertben volt csak az igazi csoda, ott virágzott a sok-sok gyümölcsfa: cseresznye, meggy, körte, alma, szilva, ringló, dió és hozzájuk hasonló.A bokrok is jól megfértek. A málna íze a szájat megédesítette. A ribiszke fürtökben kínálta magát, de nem búsult az egres se, beérve fenséges volt őkelme. A naspolya szerette, ha a dér játékból megcsipkedte, csak azután érett be. Az utca végén friss patak folyt, melyben nyaranta sok kisgyermek pancsolt.
Ilyen álomszép helyre érkezett meg egy szép napon a kicsi királykisasszony. Édesapja, a király, olyan erős volt, mint egy paci, akinek jó volt a nyakában lovagolni. Keze alatt égett a munka. Minden fát át tudott varázsolni. Addig fúrta és faragta, ütötte és vágta, míg ki nem kerekedett belőle egy bölcső, hinta, hordó, kád, vagy aminek éppen akarta.
A királyné a legjobb édesanya volt a világon. Soha, de soha nem hagyta magára a királykisasszonyt, egész életében biztatta, bátorította, segítette, kényeztette az életénél is jobban szerette. Ő maga szerény volt, kevéssel is beérte, mégis mindig meglátta, hogy mire van a másiknak szüksége. Rossz szava nem volt soha, nem volt senki sem számára mostoha. Bölcsebb volt a napkeleti bölcseknél. Szavai a királylány szívében vannak elrejtve, onnan veszi elő, mikor szüksége van tanácsra, segítségre.
Ezt a mesét írta: Tóth Lászlóné Rita Novellát, szatírát, verset és mesét egyaránt írok.
Már hosszú évek óta nyugdíjas vagyok, így szabadidőm jelentős részét írással, olvasással, tv-nézéssel, internetezéssel töltöm el. Eddig egy mesével pályáztam, ami megjelent a NOE kiadásában. Ugyancsak kiadásra került egy szatírám is az Irodalmi jelen egyik számában, valamint több versem jelentettem meg a Holnap Magazin gondozásában.
Fodor Gyöngyi
2024-02-28 18:21
Kedves Rita, nem tudtam, hogy a meséiddel vagy fent a mesketén, őszintén arról se tudtam, hogy meséket is írsz, én csak a HM-es novellákat tudtam. De most, hogy rádtaláltam, el fogom olvasni a meséidet. Szeretettel Fgy
Tóth Lászlóné Rita
2024-02-28 18:47
Kedves Gyöngyi! Kedves Gyöngyi! Nem tartom magam meseírónak, de azért született egy-két mese és gyermekvers is. A NOE Nagycsaládosok meséi 2.-ben megjelentette a Szellő kisasszony és Szél úrfi című mesém. Ez egy kis lökést adott, hogy ebben a műfajban i
Várkonyi Kitty
2024-03-01 22:43
Gyönyörű helyre érkezett a királykisasszony, akinek erős és ügyes apja, bölcs és mély érzésű anyja volt. Na, de mi lett? Mit kellett elővenni a kis királykisasszonynak a szívéből és miért? Vagy van folytatás?
Tóth Lászlóné Rita
2024-03-02 07:39
Kedves Kitty! Mivel a király és a királyné már más országban él, a szeretetet kellett eltenni a királylánynak a szívébe, hogy kibírja nélkülük az életet, mely kemény és gyakorta fájdalmas. Ilyenkor veszi elő azt a sok szépet, amit kapott. Szeretette
Gani Zsuzsa
2024-03-02 23:14
Aranyos történet. Szeretettel gratulálok Zsuzsa
Tóth Lászlóné Rita
2024-03-03 06:26
Kedves Zsuzsa! Nagyon szépen köszönöm. Szeretettel: Rita