A kis tolvaj (második, befejező rész)

A kis tolvaj (második, befejező rész).

Franciska bár nagyon mérges volt, mégse mert nemet mondani, viszont igent se mondott, csupán bólintott. Alig várta, hogy elmenjen az a ronda rókakölyök, máris számonkérte a mamáját, hogy milyen jogon adja oda az ő tulajdonát másnak? Édes lányom – mondta Friderika, először is nem adtam oda, csak abban bíztam, hogy szívesen megosztod vele, hiszen egyszerre csak egy színest tudsz a kezedbe venni. Másodszor mi farkasok nagyon összetartók vagyunk. Ez a szegény kis róka nehéz helyzetben van, egyedül csak a mamájára számíthat, aki ráadásul beteg, mi meg itt falkában vagyunk és a vezér vigyáz ránk, gondoskodik rólunk. Együtt erősek vagyunk, nem félünk senkitől sem csak a vadásztól és az őt kiszolgáló, neki az élete árán is engedelmeskedő kutyájától. Mi nem hódoltunk be az embernek, mert mi a szabadságot választottuk. Magunk szabjuk meg a törvényeinket, nem parancsol nekünk senki. Aki szabad, az megteheti, hogy nagyvonalú legyen. Miért ne segíthetnénk, amikor jobb adni, mint kapni. Most elárulok egy titkot neked, amit eddig azért nem mondtam el, mert még kicsinek tartottalak. Egyik nap vidáman sétáltunk a szüleimmel az erdőben, amikor hirtelen durranást hallottam, majd még egyet, és mint később megtudtam a vadász volt az, aki megölte a szüleimet. Édesanyám nem halt meg rögtön, még volt annyi ereje, hogy elmondja, hogy a szeretet a legfontosabb a világon. Semmi más nem számít, semmi más nem olyan fontos, mint a szeretet. Megtapasztaltam, hogy milyen igaza volt, hiszen a falka nevelt fel. Úgy bántak velem, mint ha a sajátjuk lettem volna. Ha nincs bennük szeretet, bizonnyal elpusztulok. Ezt a szeretetet tovább kell adni. Biztosan érzed, hogy mennyire szeretlek, te vagy a szemem fénye, de ez nem zárja ki azt, hogy másokhoz ne legyek jó, ha tehetem. Olyan kicsi voltam, mint a padtársad és ott maradtam volna egyedül, ha a farkasok önzőek lettek volna.

Franciska szemei könnybe lábadtak. Odaszaladt az édesanyjához, átölelte és azt mondta, igazad van, a vér kötelez. Nem akarok szégyent hozni a nemzetségemre, azt szeretném, ha büszke lennél rám. Ugye jó farkasmama lesz belőlem? Igen, kislányom, hiszem, hogy az leszel. Nem jó magányos farkasnak lenni, aki bölcs, az a falkában marad és a falka szabályai szerint él. Azt akarom én is!- kiáltotta Franciska, hiszen olyan jó veletek. Soha többé nem leszek irigy. Tudod kicsim a gyerekeket nevelni kell, te semmivel se vagy rosszabb, mint más gyermek. Mindenkiben megvan az önzés, de ezen tudatosan változtatni lehet és kell is, mert ez az életünk és a továbbélésünk záloga.