Kép forrása: JPG
Anyák napja közel.
Én még kicsi vagyok és másom nincsen,
te vagy nekem egyetlen drága kincsem.
Hiszen az anyák napja olyan közel,
kis szívem hevesen ver, karom ölel.
Megvan, most már tudom, és ezt csinálom,
bokrokról az orgonát lecibálom.
Vázába teszem, sok-sok vizet kapnak,
asztalon meglásd milyen jól mutatnak.
Ha nagy leszek, majd aranykastélyt veszek,
aranypárnán fekszel, álmodsz szépeket.
Soha meg sem öregszel, de ha mégis,
én szeretni foglak téged akkor is.
Ezt a mesét írta: Tóth Lászlóné Rita Novellát, szatírát, verset és mesét egyaránt írok.
Már hosszú évek óta nyugdíjas vagyok, így szabadidőm jelentős részét írással, olvasással, tv-nézéssel, internetezéssel töltöm el. Eddig egy mesével pályáztam, ami megjelent a NOE kiadásában. Ugyancsak kiadásra került egy szatírám is az Irodalmi jelen egyik számában, valamint több versem jelentettem meg a Holnap Magazin gondozásában.
Várkonyi Kitty
2024-03-01 22:45
Anyukának szóló versed meghitt hangja nagyon szerethető.
Tóth Lászlóné Rita
2024-03-02 07:40
Kedves Kitty! Hol van ez már, de jó is volt gyermeknek lenni, orgonák között járni, kelni, édesanyám szeretetében fürödni. Szeretettel: Rita
Gani Zsuzsa
2024-03-09 22:03
Kedves Rita! Nagyon aranyos vers, a kicsi gyerek szemszögéből írtad. Kedves, megható. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Tóth Lászlóné Rita
2024-03-10 07:04
Kedves Zsuzsa! Nagyon szépen köszönöm. Szeretettel: Rita