Barion Pixel

Baleset

  • 2025.
    feb.
  • 7

Egy kismadár repdesett és kedvesen dalolt, nem bántott, nem ártott senkinek, csupán csak volt. Csodálta az eget és a bárányfelhőket, a lombos fákat...

Kép forrása: jpg

Egy kismadár repdesett és kedvesen dalolt,

nem bántott, nem ártott senkinek, csupán csak volt.

Csodálta az eget és a bárányfelhőket,

a lombos fákat, az illatos növényeket.

 

Egy viharos napon megsérült mindkét szárnya,

lezuhant szegény egy mély, fekete aknába.

Jaj, itt pusztulok majd el, ez lesz az én sírom,

hisz szárnyaim többé megemelni nem tudom.

 

Ám egy madár, aki már rég óta figyelte,

leszállt érte és saját szárnyaira vette.

Etette, itatta, mindenét odaadta,

majd huss elrepült, madárkát magára hagyta.

 

Fájt a kicsi szíve, hisz nem erre számított,

nem volt könnyű élte, mégis minden megoldott.

Haragra vaj miért is lenne nekem okom?

Nem párjául választott, nem vehetem zokon.

 

Kisüt majd még a nap és begyógyul a szárnyam,

s ha nem is oly vidáman, de zengem trillámat.

Örülök annak, amit ad nekem az élet,

fénylő napsugarat, bárányfelhős kék eget.

 

 

Tóth Lászlóné Rita, Novellát, szatírát, verset és mesét egyaránt írok.

Már hosszú évek óta nyugdíjas vagyok, így szabadidőm jelentős részét írással, olvasással, tv-nézéssel, internetezéssel töltöm el. Eddig egy mesével pályáztam, ami megjelent a NOE kiadásában. Ugyancsak kiadásra került egy szatírám is az Irodalmi jelen egyik számában, valamint több versem jelentettem meg a Holnap Magazin gondozásában.

Vélemények a meséről

Gani Zsuzsa  prémium tag

2025-02-10 15:30

Kedves Rita! Nagyon kedves, aranyos vers a cinegéről. Szeretettel gratulálok: Zsuzsa



Sütibeállítások