Aprófalvi mesék: A libák

Aprófalvi mesék: A libák.

Aprófalvi gyerekeknek

Daloljon most ez a versem.

Hadd tudják meg, hogy víz alatt

A libák vaj'h mit kutatnak.

(Gyermekkori mondóka nyomában)

"Nézd, a gúnárt büszkén lépdel,

Fényes tollú nagy madár.

Papucsot vett újat, szépet,

S épp amint a hídon járt,

A papucsok, jaj, lehulltak

A patakba, ó be kár!”

Refr.: Pedig milyen szépek voltak,

Színes gyönggyel kirakottak;

Jaj de kár!

"Jaj, elvesztek, elmerültek a papucsok!"

Így kiált.

Egykettőre összegyűlnek:

"Mi baj?" Kérdik a libák.

Topog jobbra, topog balra,

A gágogást így folytatja:

"Száz pénzt adtam a vargának,

Hogyne csapnék galibát?

-Rí a gúnár- mit csináljak?

Csúfságomra hogyan járjak

Mezítláb?"

Refr.: Pedig milyen szépek voltak,

Színes gyönggyel kirakottak;

Jaj de kár!

Le a hídról, be a vízbe,

Víz tükrén szétszélednek,

Szorgosan keresgélnek:

"Megtaláltad?" " Nem találtam!"

"Itt merült el azt hiszem!"

Ejnye, csípje meg a kánya,

A papucsot nem találja

Senki sem.

Refr.: Pedig milyen szépek voltak,

Színes gyönggyel kirakottak;

Jaj de kár!

Azóta, ha vizet látnak,

Belemennek a libák,

Fejük víz alá dugják,

Széltében és hosszában

Keresik a gúnárnak

„SZÍNES GYÖNGGYEL KIRAKOTT

PAPUCSÁT."