Áramszünet

Áramszünet.

Áramszünet

Egyik este, mikor a kis család

Épp megette a vacsorát

Pihenni készültek,

Esti mesét néztek.

Egyszer csak az áram gondolt egyet,

Pihen az is kicsit s megvicceli őket.

Így aztán az egész lakás sötét lett,

Mint mikor a holdat takarják fellegek.

A TV elhallgatott,

De a csend nem sokáig tartott.

A két kislány megijedt,

Sikított és remegett.

Apa csitította őket,

Úgy döntött, most hős lesz.

Hogy mi történt kideríti,

Az áramot ő vissza szerzi.

A lányok kétségbeestek,

Mi lesz ha apa is otthagyja őket?

Nagy volt ám a riadalom,

Anya gondolkodott nagyon.

Ugyan ő most mit csinálhat?

A gyerekek mire vágynak?

Biztonságra és fényre,

Anya mindent megtesz érte.

Keres rögtön gyertyát,

Már nézik is a lángját.

Nagyon szép is,

De ez az egy kevés .

Mivel a tűz veszélyes,

Anya inkább lámpát keres.

A kis rögtönzött fénnyel kezében

Keres- kutat a szekrényben.

Talál hamar, örül neki,

Megvan mivel a lányokat csendesítheti

Eszébe jut az idő mivel telik,

Miben a gyerekek kedvüket lelik.

Ez bizony egyszerű játék,

Nem kell hozzá más, mint árnyék.

A fényt a falra irányítják,

A lámpa és a fal között útját állják.

Formálódnak a kis kezek,

Lesznek belőlük verebek.

Formálnak még nyulat, pávát,

Aztán egy ijesztő sárkányt.

De már nem félnek, hisz ott egy teknős

A falra vetítve jött ő is.

Van már fény és biztonság is,

Hol a teknős a falon mászik.

Így játszanak vidáman,

Miközben apa betoppan.

Küldetése sikert hozott,

Vissza kapcsolták az áramot.

Megy a TV, folytatódik a mese,

De a lányoknak nincs is hozzá kedve

Megy tovább az árnyjáték,

Így zárják az estét.

Apa, anya egymásra néz

Mindkettő dicséri saját tettét.

De vajon ki lehet az igazi hős?

Szerintem leginkább a teknős.