Mese a szerelemről és az életről

Mese a szerelemről és az életről.

Létezik egy álomvilág, ahol szivárványok, szebbnél szebb virágok, fák, kristálytiszta lágyan csörgedező patakok között, hegyeken, völgyeken és mesés mezőkön vidáman vágtázó unikornisok, gyönyörű könnyűszárnyú pillangók és mindenféle csodálatos lények élnek boldogságban és harmóniában. Van ebben a világban egy tó, aminek ha sokáig nézik fodrozódó vizét, a megszokott tükörkép helyett történeteket látnak. Ugyanis ez a tó ablak egy másik világba. Az emberek világába. Amik ott történnek, azt látják a csodalények, ha fáradtan kicsit elrévednek. A tündérek és manók között, akik eme tó partján élnek, az a hír járja, hogy ez az ablak nem csak betekintést enged, de átjáró is abba a másik világba. Azt mondják, ha bele ugrassz ebbe a tóba, új testet öltve átkerülsz oda. A legtöbb lény óvatosan közelíti meg ezt a furcsa helyet, és többnyire csak legelget, néha kicsit nézi azokat az érthetetlen embereket, mennyire buták és esetlenek. Sokan kíváncsiak ugyan, de mindenki fél hogy beleesik és elhagyja imádott otthonát, szeretett barátait és eme határtalan harmóniát. Él ott azonban egy érdekes színekben pompázó unikornis, és egy különleges kismókus. Mindketten kicsit mások mint a többi és még ebben a tökéletesnek tűnő világban is kilógnak a sorból. Míg mindenki boldogan éli világát, a két magányos lélek, e csoda tó viébe sokszor réved. Nézik kíváncsian a történeteket, hátha onnan ihletet merítenek. A két rendbontó egy szép napon egymásra talál. A sok játék, izgalmas kaland sodrásában, boldogan élnek egymás társaságában. Erős kötelék, szeretet vagy annál erősebb érzés, talán szerelem szövődik közöttük. De sajnos unikornis és mókus, ebben a világban, sosem lehetnek egy pár. Morfondíroznak honnan jöhetett ez az érzés, mely egyszerre áldás és átok, hiszen felhőtlen boldogság mikor együtt vannak, mégis szörnyű kín, hogy kapcsolatuk, e meseszerelem nem teljesedhet be soha.

Egyszer az unikornis gondol egy merészet, és úgy dönt, hogy itt hagyja az álom létet. Bár nem szívesen hagyja itt kedvesét, de reméli, hogy a másik világban, talán megtalálja és beteljesítheti szerelmét. Próbálják lebeszélni róla, mondják neki, hogy kerüld az emberi létet. Az emberek ostobák. Nem értékelik amilyük van. Hajtanak hogy megszerezzenek mindent, de a nagy hajtásban minden elveszti értékét, és minden odavész amiért küzdöttek, akár egymáson is átgázoltak. Gondold meg jól! – Mondják - Az emberséget bár ingyen adják, mégis a becsület, megbecsülés, őszinteség, tisztelet, na meg a felbecsülhetetlen önzetlen őszinte szeretet, ami az emberi lét lényege lenne, hamar odavész. Nézd csak meg jobban őket. Ezek nélkül mit sem érnek. Mégis kiből ezek hiányoznak, lesz császára a nagy világnak. Kibe emberi érzés nem szorul, és folyton csak előre nyomul, átgázol mindenkin, a nép mégis ünnepli. Romlott egy világ ez. Ne akarj odatartozni.

De az unikornis akaratos jószág, eldöntötte ő már a saját sorsát. Arra gondol naívan, hátha ő segíthet megváltoztani, ami most így van. Talán ő színt hoz az emberek közé és felismerik, újra előszedik régi értékeik. Ekkor szívében hatalmas láng lobban és a tóba nagyot csobban.

Új érzéseket tapasztal amiket nem tud mire vélni, mert már az új világban van. Új testében új érzések érik. Furcsa, hogy még mindig vízben van. Talán mégsem jutott át? Morfondírozik, de ekkor fura zaj üti meg a fülét. Meghallja apa és anya hangját. Őhozzá beszélnek és szeretettel várják. De hát ő már itt van. Mire várnak akkor? Nem lát még semmit, de aztán kiszorul a kényelmes helyről és egy ember kezében landol. Megszűnik a kényelem, itt minden hideg és színtelen. Szörnyű ez így sír is nagyon és kiderül, hogy itt még közel sincs vége, ugyanis megpróbáltatásai még csak most kezdődnek, vele együtt keltek életre. Orvosi vizsgálatok, beavatkozások, különféle egyre fájdalmasabb gyógymódok, melyek testén nyomot hagynak. Már megbánta az unikornis hogy idejött, de ezt már végig kell csinálnia. Ahogy cseperedik, sorba jönnek a megpróbáltatások. Sokszor gyengének, kevésnek bizonyul, sokszor fél, de mindig a helyzethez idomul. A többi gyerek folyamatosan gúnyolja sebei és külseje miatt. Csúnyácska szegény, legalábbis a többiek szerint. De ez nem tántorítja el. Küzd, tanul, igyekszik minden feladatát ellátni. Néha sorstásra akad, így lesz pár barátja, hisz ő mindekiben csak a jót látja. Jönnek sorra a megpróbáltatások, de néha akad némi csoda is, hogy kicsit szebbnek lássa a világot. Így halad előre, növekszik, tanul mindenből, mit az élet hoz elébe. Hamar elszalad az idő, unikornisunk végre felnő. Egyszer csak felüti a fejét egy, a régi világból már ismert, de itt mégis új érzés a szerelem. Körülötte már mindenkinek van társa, de ő hiába keres, aki őt szeretné, azt nem találja. Aztán mégis megtörik a jég és hol jobb, hol rosszabb udvarlók keresik a kegyét. Ez a szerelem dolog sajnos bonyolult és cseppet sem igazságos. Aki neki kellene, az észre sem veszi, vagy ami rosszabb, undorodik tőle, s kinek ő tetszik, az nem túl kedves és ő nem kér belőle. Később mégis sikerül, akad pár kérő, aki elnyeri a kegyét, de sajnos mindig kiderül, hogy mégsem talája mellettük a helyét. Nagyon bánatos szegény, hisz akiért szíve dobog, otthagyta a tó szélén. Mindenkiben a kismókust keresi, de sehol sem leli. Végül feladja és megalkuszik. Akad egy kérő, kivel útjuk, céljuk közös, s ezt szerelemnek hiszik. Családot is alapítanak hamar, jön két gyerek, vagy inkább angyal. Két csodálatos kislány adatik meg nekik, de az életet így sem élvezik. A gyerekek a legtisztább lények, sokmindenre megtanítják a felnőtteket, amíg csak élnek. De sajnos ők is felnőnek idővel, ártatlanságuk, tisztaságuk apránként vész el. Az unikornis egyre csak szenved, mert választottjával már rég nem egyeznek. Lebecsüli, megalázza és haszontalan senkinek titulálja. Ő ezeket elhiszi és kétségbeesik. Ő nem ezért jött ide. Meg akarta változtani az embereket, hogy vegyék észre a jót és mindennek örüljenek. De úgy tűnik minden téren kudarcot vallott. Az igaz szerelmet sem találja és az emberek megváltoztatására a módot nem látja. Aztán úgy dönt, ez már nem foglalkoztatja. Tanult az emberektől önzőséget is, gondolta kipróbálja. Háttérbe szorítva családját, elkezdte ő is az élvezet utáni hajszát. Mikor már minden veszni látszott, csoda történt. Megtalálta rég elfeledett szerelmét. Rátalált egy csodálatos ember, kinek szíve szeretni már nem mer. Megviselte, megtörte az élet, ezért nem vette észre hogy régi szerelme az aki előtte termedt. Eleinte ismerkedtek, majd szerelembe estek. Az unikornis felismerte az ő imádott mókusát ebben az emberben. Úgy látszik utána jött. De akármilyen szépen is indult, a mókus eltévedt. Hamar elmúlt a kezdeti lelkesedés és ez már nem is volt olyan mesés. Ő is lebecsülte, bántotta folyamatosan, egészen addig, míg az unikornis szíve utolsót dobban.

Mi történhetett? Nem ismerte fel? Pedig az unikornis biztosan tudja, érzi, hogy mókuskája az aki őt nézi. Ez az erős kötelék összetéveszthetelen, de az emberi lét kegyetlen. A mókus már mást kíván. Megunta kedvesét. Vagy csak haragszik amiért akkor otthagyta? De ott nem lehettek egy pár. Itt beteljesedhetne szerelmük. Viszont a mókusnak az unikornis nem felel meg. Nem elég jó neki. Talán nem is szerette és amit ő eddig gondolt, érzett az mind csak mese. Az idő ismét csak szalad, álompárunk pedig rossz irányba halad. Az unikornist szörnyű érzések, kétségek marják. Ebben a világban nem találja otthonát. Mókuskáját szereti mimdennél jobban, de szíve minél hevesebben dobban, a mókusban sajnos a láng más irányába lobban. Látja az unikornis, hogy hiába igyekszik, a mókust már más szívek érdeklik.

Bár megszakad a szíve, elengedi szerelmét és reméli hogy ő máshol megleli örömét. Mikor elbúcsúzik, könnye kicsordul és bízik benne, hogy mókusa sorsa jobbra fordul. Kívánja hogy megtalálja ott, azt a boldogságot amit az unikornis neki egyik világban sem adott.

Telik az idő. Az unikornist szörnyű kérdések kínozzák. Vajon ennyire rossz ember lett, hogy nem érdemel szerelmet? Mi lehet az oka hogy mókusa őt szeretni képtelen? Tényleg ennyire csúnya és élhetetlen? Teljesen magára maradt őt már nem szereti senki. Talán jobb lenne oda ahonnan indult, a másik világba vissza menni. Amint ezen gyötrődik, szörnyű baleset történik és csontja törik. Több is rögtön egyszerre, így jut vissza a szent helyre. Földi léte itt véget ért és az álomvilágba így visszatért. Nézi angyalkáit és a kismókust onnan, s mikor rosszra fordul sorsuk, szíve nagyot dobban. Ekkor egy könnycsepp legördül az arcán, bele a tó vizébe, ezzel valami csoda folytán segítséget nyújt és javulást hoz szerettei életébe....