Aranydiók a karácsonyfán

Aranydiók a karácsonyfán.

Egy csendes falucska szélén egy régi kis házban élt egy özvegyasszony Eszter, a két kisgyermekével. Eszter már régóta egyedül nevelte a gyermekeit, és mindent megtett azért, hogy szeretetet és melegséget csempésszen a mindennapjaikba, még akkor is, amikor alig jutott pénzük ételre és ruhákra.

Az idei karácsonykor egyetlen apró ajándékra sem futotta, pedig két gyermeke kíváncsian azt leste az ablakból, hogy mikor jön a Jézuska.

Eszter miközben azon gondolkodott, hogy az idén nem vehet gömböket, és csodaszép csillagszórókat a fára, egyszer csak bátortalan kopogást hallott az ajtó felől. Kinyitotta, s az ajtóban ott állt egy öreg koldus, és így szólt:

- Nagy a hó és eltévedtem. Adnál egy kis ételt és szállást ma estére?

- A kuckóban elalhatsz és egy tányér levest is készítek neked - szólt Eszter. Igaz, hogy mi is szegények vagyunk, de a meleg otthonunkból jut egy kicsi másnak is!

Az öreg megköszönte a szívességet és csendben meghúzódott a kemence padkáján. Eszter gyorsan elkészítette a vacsorát a gyerekekkel együtt, az ember pedig békésen kortyolgatta az ételt, majd mosolyogva így szólt:

- Igazán kedves vagy Eszter! Sok ember nem engedett volna be ilyenkor a hajlékába, de te segítettél rajtam, ezért adok neked valamit.

Ahogy ezt kimondta, előhúzott a zsebéből egy apró erszényt, amelyben három arany dió volt.

- Ezeket tedd a karácsonyfára és meglásd, holnapra minden jóra fordul! De ne feledd, ezek a diók csak akkor hozzák el a boldogságot, ha szeretet lakik a szívedben!

Eszter nem értette az öreg szavait, de úgy tett, ahogy a koldus mondta. Amint a gyerekek elaludtak felakasztotta a diókat a fára, s azok olyan fényesen csillogtak, mintha maga a menyország költözött volna a kis hajlékba.

Másnap, ahogy a gyermekek felébretek, örömükben tapsoltak és boldogan szaladtak a fához, mert a fa alatt sok-sok apró csoda várta őket: mézeskalács, mogyoró, sapka, és puha takaró, amivel átmelegedhettek a hideg téli napokon. Eszter ámulattal nézte a váratlan ajándékokat, és a kuckóhoz sietett, de az öreg koldus úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna. A három dió továbbra is ott ragyogott a fán, és ezentúl minden évben karácsonykor felkerülnek a fára, hogy emlékezzenek arra a különleges karácsonyra, amikor a legnagyobb ajándékot kapták: a szeretet és a jóság erejét.