Kép forrása: pixabay.com
Téli csoda.
Ámulok tavak gyémántos jegében,
Hópehelycsillagok tündöklő fényében.
Amerre csak nézek mindenütt jégvirág,
Téli pompában tündöklő nagyvilág.
Bámulok ősz hajú fűzfaleányokon,
Csikorgó hidegben puha paplanokon.
Színezüst pusztaság, roppanó alkonyat,
Hajnali némaság, didergő kábulat.
Csábulok örökre kandalló meséken,
Hó bundás mennyei Megváltó reményen.
Örökre így marad, szívekben pirkadat,
Álmából ébredő hárfaszó, új tavasz.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...