Kép forrása: pixabay.com
Téli csoda.
Ámulok tavak gyémántos jegében,
Hópehelycsillagok tündöklő fényében.
Amerre csak nézek mindenütt jégvirág,
Téli pompában tündöklő nagyvilág.
Bámulok ősz hajú fűzfaleányokon,
Csikorgó hidegben puha paplanokon.
Színezüst pusztaság, roppanó alkonyat,
Hajnali némaság, didergő kábulat.
Csábulok örökre kandalló meséken,
Hó bundás mennyei Megváltó reményen.
Örökre így marad, szívekben pirkadat,
Álmából ébredő hárfaszó, új tavasz.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Böjtelő hava volt. Dermesztő hideg terült szét a tájon, szél cibálta a száraz bokrokat. Feketerigó fuvolája hangzott fel a messzeségben, s egy cinege mintha csak erre várt volna, azonnal rákezdte: ...
Elolvasom
Az én nevem Elemér, Én vagyok a kisegér, A kamrában matatok, Macska elől szaladok! Lármát, nagy zajt nem csapok, Macska Miska én vagyok, Egér után nyargalok, Farkincádba harapok!
Elolvasom
Itt egy kicsi magocska, Nem is kicsi, nagyocska! Amíg szól a dalocska, Készen van a napocska!
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy...