A tanítónő meséje

A tanítónő meséje.

Valamikor régen, egy kis faluban, élt egy kedves tanítónő, akit mindenki csak Annának hívott. Anna néni nem volt gazdag, egy öreg, roskatag házban élt, amit maga próbált rendben tartani. Ablakaiban kopott függönyök lógtak, kályhájába nem jutott elegendő tűzifa, Anna néni mégis mindig mosolygott.

A falusi gyerekek szerették őt, mert Anna néni mindig egy mesével kezdte a napot. Meséit maga írta a hosszú téli estéken, és a gyerekek szeme csak úgy csillogott, amikor másnap hallgatták őt.

Ahogy közeledett a karácsony, a faluban minden család nagy izgalommal készülődött. Az emberek süteményeket sütöttek, karácsonyfadíszeket készítettek, egyedül csak Anna néni házában volt csend. Nem volt pénze, csak egy apró fenyőfára, amely díszek nélkül állt a kopott kis asztalkája tetején. Anna néni azonban nem bánkódott ezen, most is, mint máskor elővette a tintatartót és egy papírlapra kezdett írni egy történetet. Elhatározta, hogy ezzel a nem mindennapi mesével fog örömöt szerezni a gyermekeknek, amit karácsony estéjén akart elmondani nekik.

A mese egy különleges karácsonyról szólt, ahol a jóság és a szeretet mindig legyőzi a tél hidegét és magányát.

Elérkezett a szenteste, a mese is elkészült, Anna néni pedig hirtelen ráeszmélt, hogy a mesét ma nem fogja meghallgatni senki, hiszen a gyermekek a karácsonyt a családjaikban ünnepelik. Egyedül üldögélt a kicsiny fa mellett, és saját meséjét olvasgatva múlatta az időt, amikor kopogást hallott az ajtón.

- Vajon ki lehet az, ilyen szokatlan időben?

Ahogy kinyitotta, az egyik kis tanítványa állt ott, kezében egy karácsonyfadísszel.

- Ezt a fenyőfádra hoztam – szólt a gyermek.

Anna hirtelen elérzékenyült a kedvesség láttán, és behívta a gyermeket, de láss csodát, újból kopogtattak és ismét az egyik tanítványa állt ott egy apró ajándékot szorongatva.

- Neked hoztam – nyújtotta át a dobozkát a gyermek.

Anna leültette őket a kicsi asztalka köré és elővette a legújabb meséjét. Ahogy belekezdett a mesélésbe, az apró szobát különös melegség töltötte meg. A gyerekek elvarázsolva hallgatták a történetet, amely egy kicsi fenyőfáról szólt, amelyiknek nem voltak díszei, mégis az egész falu népe mellette töltötte a szent estét. Amikor Anna néni a mese végére ért a szeme könnybe lábadt, mert nem csak a két kis tanítvány ült az asztalnál, hanem a falu összes lakója. Egymás után érkeztek az emberek és mindegyikük hozott valami apró ajándékot Anna néni számára. Anna néni háza igazi ünnepi helyszínné változott. A kis fenyőfát közösen feldíszítették, és együtt énekelték a karácsonyi dalokat.

Anna néni hálásan nézett körbe, mert a meséje valósággá vált: a jóság és a szeretet melege legyőzte a tél hidegét és magányát.