Kép forrása: KIC
Árnyak a ködben.
A Bécs felé vezető autópálya felett sejtelmesen terült szét a sötétszürke köd. A látási viszonyok aligha voltak kielégítőnek mondhatók. A gomolygó ködöt csak a két oldalt elszórtan álló hatalmas szélturbinák óriás lapátjain fel-fel villanó két vörös csík törte meg néha, ahogy komótosan araszolt. A gigantikus építmények szinte rátelepedtek a tájra, félelmet és szorongást ébresztve az arra autózókban. Akik érzékenyek voltak erre az időre, úgy érezhették, hogy valaki rátérdepelt a mellkasukra, és ki akarja tépni a szívüket.
Bence és barátnője Emma letargikus hangulatban autóztak munkahelyük felé. Mindketten Bécsben dolgoztak az Admiral egyik kaszinójában, Bence, mint pénztárosként, Emma, mint krupié. Szerették a munkájukat, de az állandó ingázás rányomta a bélyegét mindennapjaikra. A fiú rutinból, robotpilóta üzemmódban vezetett, hisz több éve nap mint nap megteszik ezt a hosszú utat. Kedvese gondolataiba merülve, álmosan pislogva bámulta a ködből ki-ki bukkanó óriási lapátokat.
– Van valami megmagyarázhatatlanul hátborzongató ezekben a monstrumokban, pláne ahogy most hömpölyög körülöttük a köd! Olyan mintha élnének… Esküszöm, figyelnek minket! – szorította meg Bence jobb karját enyhén remegve.
– Á, csak képzelődsz, nem sokat aludtunk az éjjel – élénkült meg egy pillanatra kajla mosollyal a szája szegletében barátnőjére kacsintva.
– Te kis kéjenc – bazsalygott Emma, majd feksikoltott: – fékezz!
Erősen rátaposott a fékre, ami – lássuk be – egy autópályán kicsit sem veszélytelen, de már mindegy volt. Az autó csikorgó kerekekkel tűnt el a sűrű, vibráló, átláthatatlan ködben. Olyan érzésük volt, mintha ragacsos vattacukorba kerültek volna. Bence felszisszent, mert szerelme olyan erővel szorította a kezét, hogy körmei a tenyerébe mélyedtek és még a vére is kiserkent.
– Sajnálom – nézett rá bocsánatkérően Emma – nagyon parázok, bocsi. Mi történik? Mi ez az egész? Miért nem látunk semmit, csak ezt a nyavalyás ködöt? – rebegte, majd elnémult. Ahogy a fiú tenyeréből az első vércsepp elindult lefelé, úgy lassult le az idő, s úgy merevedtek bele teljes tudatuknál maradva ők maguk is. A kocsi ablakain kívül eltorzul, rémes arcú szellemlények jelentek meg, feltűntek, majd tovalibbentek. A levegő tele volt elektromos pulzálással, sötét és fényes árnyak keveredtek egymással, és fülsértő magas frekvenciájú hangok töltötték meg a kocsi légterét. Bence orrából vér szivárgott, keze rángott, szeme fennakadt, majd természetellenes hangon ennyit mondott:
– Hoc est enim corpus meum,(…ez az én testem), benned lakom mától fogva halálod órájáig, – majd lassan odafordult a félelemtől még mindig bénultan ülő kedveséhez, átölelte és addig csókolta, míg az utolsó korty levegőt is kiszívta belőle. Emma elkékült arccal csúszott le az ülésen, de a következő percben már újra egyenes derékkal ült, mosolyogva kacéran.
– Finom kis fiatal ez a test, feszes, ruganyos, nem így látod? – fordult a fiú felé.
– Most jól választottál, kedvesem – dicsérte. – Ezekben a testekben elvegetálunk vagy hatvan évig, ha nem jön közbe egy újabb malőr, mint legutóbb.
– Hm…, igazán jól festesz a korodhoz képest! – vigyorgott Balár, a több száz éves boszorkánymágus.
– Megmondtam, hogy a kellő alanyokra a kellő időben, a kellő helyen kell várni. Végre elhagyhatjuk a köd fogságát, domina cordis mei –, (…szívem egyetlen, drága hölgye)!
– Azzal gázt adott, és nagy sebességgel besorolt a forgalomba.
A köd lassan oszlani kezdett, a lapátok továbbra is folyamatosan forogtak egy-egy mozdulattal felkavarva a ködben lapuló boszorkányok elátkozott szellemeit.
-Vége-
Ezt a mesét írta: Natali Sanders Író, költő
Ternyikné Sándor Natália/ Natali Sanders /vagyok, író,költő. Az irodalom szeretetét kiskorom óta boldogan cipelem magammal. Ha időm engedi írok, legtöbbször verseket, de rendszeresn jelennek meg novelláim, meséim, haikuim, apeváim is. Számomra az írás önkifejezés, beszéd, utazás, álommegvalósítás. Mindenevő vagyok irodalom terén. Örök szerelmese a szavaknak.
Roland
2025-02-21 14:44
Egyszerűen remek, hátborzongató, leköti az olvasót, jó a csattanó!
Margit
2025-02-21 14:49
Hűha, remek történen, nagyon tetszett, gratulálok!