Barion Pixel

Az aggódó kecske és a beteg bárány (vers)

Egyszer egy éjjelen még,

Mikor már felzengett az ég,

Hallottak egy beteg sírást,

Amitől a hideg, még most is kiráz.

Egy szürke kecske nézett az ólba:

Miféle hang ez? A pokolba!

Aggódva benézett hát,

S meglátott egy beteg birkát.

Szegény jószág, szeme sápadt,

Teste vézna, hasa dagadt,

Valami itt kimaradhat...

Baktatva ugrált mellé,

Mondta volna néki: mennyé!

De a bárány mélyen hallgat,

Kecske mindhiába, aggódva faggat.

"Bégesd el nekem hát,

Betegséged testi - lelki okát."

De a bárány mélyen hallgat,

A kecske így szó nélkül maradhat.

Itt maradok veled, meglásd:

Kivárjuk, egy szempillantást,

Őrző szemem téged figyel,

Minket senki sem irigyel.

Bégető bárány fekszik barikádban,

Nincs orvosság a lenti patikában.

Riadtan bámulja is a birkát,

Nem talál hirtelen segítő irkát.

Lehet egy szó is segíthet,

Amiből a bárány erőt meríthet.

"Szívesen őrzöm beteg álmod,

Hogy mikor jobban leszel, adjál számot,

Mi az oka a rosszullétnek?

Somfordálva rosszul lépnek."

Beteg birka szeme álmos,

Gyógyír ez most, na mármost,

Szemét hunyja le éppen,

S gyógyulva ébred fel szépen.

Aggódó kecske ébren virraszt,

Így nyújtva barátjának vigaszt.

Hajnaltájt maga is alszik,

Birka gyomrából korgás hallik.

Ez a jel, most már jól lesz,

Reggelinél már mindent tesz,

Vagy majd magához vesz egy téglát,

Nem keresi sem a gazdát, vagy Bélát,

Ki csak egy méla lélek,

Akit őt sem mentené meg.

Reggelire gyógyult a bárány,

A gyomorrontás nem járvány!

Előkapja zordon énjét,

S meglepve látja barátja kénjét,

Ahogyan mellette bóbiskol éppen,

Szeretettel néz rá eképpen.

"Mellettem voltál,

Köszönöm szépen!

Ezért innentől kezdve,

Hiszek a gyógymesékben."

Vidáman baktatva ugrál,

Innen tudhatjuk már,

Meggyógyult a beteg bárány,

Jöhet több tárkony és sáfrány.

Aggódó kecske vidám képpel,

Nézi barátját, a megbújt menyéttel.

 

A gyógyvers itt most véget ér,

S ha hallasz még ilyen mesét,

Jobb, ha tudod, tiszta szívvel,

Gyógyulást kapsz a virtuális térben.

Violet C. Landers, író

Ezt a mesét írta: Violet C. Landers író

2006 óta írok novellákat, regényeket, verseket. Szeretnék különlegeset és maradandót alkotni az utókor számára.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások