Az aggódó kecske és a beteg bárány (vers).
Egyszer egy éjjelen még,
Mikor már felzengett az ég,
Hallottak egy beteg sírást,
Amitől a hideg, még most is kiráz.
Egy szürke kecske nézett az ólba:
Miféle hang ez? A pokolba!
Aggódva benézett hát,
S meglátott egy beteg birkát.
Szegény jószág, szeme sápadt,
Teste vézna, hasa dagadt,
Valami itt kimaradhat...
Baktatva ugrált mellé,
Mondta volna néki: mennyé!
De a bárány mélyen hallgat,
Kecske mindhiába, aggódva faggat.
"Bégesd el nekem hát,
Betegséged testi - lelki okát."
De a bárány mélyen hallgat,
A kecske így szó nélkül maradhat.
Itt maradok veled, meglásd:
Kivárjuk, egy szempillantást,
Őrző szemem téged figyel,
Minket senki sem irigyel.
Bégető bárány fekszik barikádban,
Nincs orvosság a lenti patikában.
Riadtan bámulja is a birkát,
Nem talál hirtelen segítő irkát.
Lehet egy szó is segíthet,
Amiből a bárány erőt meríthet.
"Szívesen őrzöm beteg álmod,
Hogy mikor jobban leszel, adjál számot,
Mi az oka a rosszullétnek?
Somfordálva rosszul lépnek."
Beteg birka szeme álmos,
Gyógyír ez most, na mármost,
Szemét hunyja le éppen,
S gyógyulva ébred fel szépen.
Aggódó kecske ébren virraszt,
Így nyújtva barátjának vigaszt.
Hajnaltájt maga is alszik,
Birka gyomrából korgás hallik.
Ez a jel, most már jól lesz,
Reggelinél már mindent tesz,
Vagy majd magához vesz egy téglát,
Nem keresi sem a gazdát, vagy Bélát,
Ki csak egy méla lélek,
Akit őt sem mentené meg.
Reggelire gyógyult a bárány,
A gyomorrontás nem járvány!
Előkapja zordon énjét,
S meglepve látja barátja kénjét,
Ahogyan mellette bóbiskol éppen,
Szeretettel néz rá eképpen.
"Mellettem voltál,
Köszönöm szépen!
Ezért innentől kezdve,
Hiszek a gyógymesékben."
Vidáman baktatva ugrál,
Innen tudhatjuk már,
Meggyógyult a beteg bárány,
Jöhet több tárkony és sáfrány.
Aggódó kecske vidám képpel,
Nézi barátját, a megbújt menyéttel.
A gyógyvers itt most véget ér,
S ha hallasz még ilyen mesét,
Jobb, ha tudod, tiszta szívvel,
Gyógyulást kapsz a virtuális térben.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Violet C. Landers író
2006 óta írok novellákat, regényeket, verseket. Szeretnék különlegeset és maradandót alkotni az utókor számára.