Az arany lélek

Az arany lélek.

Volt egyszer régen egy hatalmas királyság, telis-tele a legillatosabb virágokkal, legfinomabb csokoládéval és a legszebb emberekkel. Boldog volt az ország népe, mind ragyogó mosolyú szépségek. Történt azonban egy nap, hogy a királyság egy elrejtett zugában született egy kislány, aki nem volt olyan szép, mint a többiek.

Szánakozva néztek rá az emberek.

• Bizony ha már ilyen lányok születnek, az egész királyságnak vége - mondta az egyik asszony, és megigazította pompás fürtökben lógó frizuráját.

Mit volt mit tenni a lányt a király udvarába adták szülei. Ott legalább el tudták rejteni a nép haragja és szánakozása elől. Nem látták ott se szívesen, s így nőtt fel, árván. A világ elől elrejtve és magányosan. Mikor a lány 16 éves lett, elindult, s éveken át kóborolt.

Átkelt a királysággal határos Vörös folyón, végigment a Titkok Kertjén, keresztül a Könyvek hegységének Gerincén. Nagy utazásai közepette megállt a Sors Kútja előtt.

• Kérlek, mutasd meg, merre menjek! Árva vagyok, haza akarok találni. Azt kérem, hogy valaki szeressen!

A kút mély hangon dúdolni kezdett:

“A Sötétség országa végtelen, ó végtelen.

És a királynak szíve egy végtelen jégverem.

Sosem kel fel a Nap,

de a nép attól boldogabb.

Oh, hisz Sötétség országban minden egyes ember vak.”

• Oda kell mennem! - kiáltott fel boldogan a leány, és szaladt is, utat keresve. Hiszen aki nem látja külsőjét, az tudja majd csak szeretni a belsőjét!

A lány az országba érkezett, tapogatózott, előre ballagott, míg a kastélyba jutott. A király ült a trónon, szemei mélysége minden előtt rejtve. A lány pedig így szólt odaérve:

• Király uram, én egy csúnya teremtmény vagyok ugyan, de jobban tudom magát szeretni, mint bárki más ezen a világon!

Sötétség ország királya csak nevetett. De a lány reménye csak nőtt, mikor meghallotta, milyen ékesen cseng a király nevetése. A Kút nótáját teljesen elfelejtette.

• Rendben. Azonban Sötétség országában nem elég ez. Ha három kívánságom teljesíted, itt maradhatsz és szívem is a tiéd lesz.

Szinte repdesett a lány örömében. Annyi mindent látott utazásai során, annyit szenvedett az udvarban, három akadály és otthon van, otthon!

• Először azt kérem, hogy a Föld énekeljen egy ódát holnap este nekem.

Töri egyre a fejét a lány, hogyan tudná megszólaltatni magát a Földet. Járja az ország poros útjait, majd odaér egy rozoga viskóhoz, melyben boldogan játszanak kagylókkal gyermekek. A lány fejéből máris kipattan az ötlet. A kagylókért cserébe aranyat ad a gyermekeknek. Másnap este a királyt és udvarát kihívja az erdő mélyére.

• Nemcsak megszólaltattam a Földet, az égről a Csillagokat is lehoztam neked.

mondja, és az udvar népe hallja, ahogy a vízesés a partot mossa. A lány örömtüzet gyújt, mely tekereg a király körül, a távolban szárnysuhogás hangja, a vendégek feje felett ezer csillag ül. A lány nevet, ahogy az udvar népe megérinti a csillagport, mit a Titkok kertjében szerzett, és kezükben pulzál.

• Nagyon egyszerűen megoldottad a próbát - mormolja a király. - De a következő nehezebb: keverj ambróziát!

A lány neki is fog, de nem tudja, mi lehet, amit a király szeret. Megkérdez az udvarban mindenkit, összegyűjt mindent, és serényen készíti is az italt. A királyság népe segít a kedves jövevénynek. Három nap és három éjjel dolgozik serényen, közben a király nevet, mert nem hiszi, hogy készen lesz. De mikor megkóstolja végre az ambróziát, a királyt furcsa érzés járja át.

• Megvan az utolsó feladatod. Azt kérem tőled, hogy te légy a legszebb nő a világon!

A lány könnyre fakad, hiszen ez az egy dolog az, ami hatalmában nem áll.

• Ég veletek! Azt hittem… de többet nem reménykedhetek.

A nép felháborodik. A király egy kincset dobott el, mégegy ilyen sosem lesz. Kérlelik a lányt, hogy maradjon, mindenki a családja lesz. Örül ennek a lány, hogyne örülne, de nincs maradása, hisz örökre szerelmes Sötétség ország királyába.

• Mégegy próba. Utoljára - nem látta a királyt ugyan a lány, de a trón elé állt. - Otthont keresek nagyon régóta. Rengeteg seb borítja a lelkem ugyan, de most engedem, hogy meglásd. Mielőtt elhagyom a királyságod.

A lány megmutatta a lelkét a királynak. És mindent beborított az aranyszínű fény, ami belőle áradt. Sötétség országa fénybe borult hirtelen, újra láttak az emberek.

És közöttük legszebb volt a lány, aki egyszer rút volt és névtelen. Most pedig egy új ország királynéja. Végre otthonra lelt.