Az egerek varázsereje

Az egerek varázsereje.

Igaz vagy nem igaz? Ki tud már annak utánajárni? Olyan régen történt, még abban az időben, amikor a kő is lágy volt. Réges-régen élt egy gazdag tündérlány. A neve Lillia volt. Gyönyörű királyságban töltötte mindennapjait, de nem érezte jól magát, magányos volt. Ha ez még mind nem volna elég, nem messze tőle élt egy gonosz boszorkány is, aki mindig is saját palotára vágyott, ezért úgy döntött elvarázsolja Lilliát.

Sajnos elérkezett a nap, amikor Grizelda a boszorkány hamis szavakkal magához édesgette a tündért, majd örökre egy fa belsejébe zárta. A fa éppen egy hatalmas udvar közepén állt. A naponta idejáró szorgos kis egérgyerekek hamar felfigyeltek valami teljesen szokatlan, új neszre. Hamar kiszimatolták a turpisságot. Tekintettel arra, hogy nagyon összeszokott, segítőkész és szorgalmas egérifjakról volt szó azonnal a tündérlány kiszabadításán törték a fejüket.

Elindultak hát a fa felé. Amikor odaértek, szomorúan néztek rá. A fa feléjük fordult, és így szólt: „Tudom miért jöttetek, három feladatot kell megoldanotok! Akkor elengedem a lányt. – Megoldjuk – mondta Mauzi bátorítóan. „Igen!” – értett egyet mindenki.

„Az első feladat a következő: Menjetek el a rétre, a forráshoz és hozzatok nekem tizenkilenc teljes vödör vizet. Szomjas vagyok, már énekelni sem tudok.” Így hát a varázslatos egerek elmentek a rétre, és azt csinálták, amit a fa kért tőlük. Kis idő elteltével a kisállatok visszatértek a fához a tizenkilenc teli vödör vízzel. „Tessék, kérem! Nehogy kiszáradj!” – mondta a Mauzi. Köszönöm kedves egérosztály!” – mondta boldogan a nagy fa és megivott mindent.

„A második feladat: hozzatok nekem egy pikkelyt a sárkánytól!” „Ó – mondta Mauzi –, ez aztán a kérés!” Aztán a varázslatos egerek felmásztak a hegyre, ahol a sárkány lakott. - Ahhh!- mondta aggódva egyik kis társuk, Fritzi. Egymás lábát fogva magasról ereszkedett le. A legbátrabbik közülük, Mozart szélsebességgel vette el a pikkelyt az alvó sárkány hátáról. „Uhh!” - mondta megkönnyebülve Mozart. A sárkány szerencsére semmit sem vett észre. „Nos, a második feladatot is megoldottuk" – mondta a Mauzi. Így visszamentek a fához, amelyben a tündérlány volt fogva tartva. „Itt a sárkánypikkelyed.” „Köszönöm szépen!” – válaszolta a fa. „Kérlek, tedd le ide, mellém!

„A harmadik és utolsó feladat, hogy keressétek meg a királyság legszebben csillogó, tűzpiros virágját! Hozzátok el nekem, de nem ám akárhogy! Az út során a virágot egyszerre kell fognotok, senki sem engedheti el!” – mondta a fa. „Nos, gyertek, már indulunk is!” – felelt Mauzi, és útnak is indultak a palota parkja felé. A virágot nem kellett sokáig keresniük, hiszen tündöklő csillogását és élénk színét már messziről észre lehetett venni a park közepéből. Megfogták mindannyian a virág egy-egy szirmát, aztán visszamentek. „Tessék, itt a tűzpiros, csillogó virág!” – mondta Mauzi. Mintha csoda történt volna a virág és a pikkely hirtelen varázskulccsá változott, de nem is akármilyenné. Violinkulcs alakja lett, hiszen a fa szívesen énekelt naphosszakat a madarakkal együtt. „Hűha!” – kiáltott fel mindenki döbbenten. Kivéve a fát, mert ő már tudta, hogy ez fog történni. A kulccsal a kisegerek hamar ki tudták szabadítani Lilliát. A nagy fa piros virágokba borult és azonnal vidám dalolásba kezdett. A boszorkány átka ezzel megtört, a tündérlány birodalma szabad lett, és Grizelda ebben a pillanatban békává változott.

A tündér, Lillia megköszönte a varázslatos egerek bátorságát és segítségét. Jótettükért cserében megkapták a palotaudvart otthonuknak.

Csillogó színarany palotáknak, drágakőlépcsős tavakkal ékes kertekben, napsugárözönben, felülmúlhatatlan boldogságban élte tovább a kis egérosztály mindennapjait.

Hogy miben is rejlett az egerek varázsereje? Az összetartás csodákra képes.

A mesémnek vége, de nézd, ott fut egy egérke. :)