Az ellopott csizmák

Az ellopott csizmák.

Különösen hideg tél volt. Az ezüstös hópelyhek táncoltak Liza szemének tükrében, ahogy kinézett az ablakon. Izgatott volt. Hamarosan eljön a Mikulás és megtölti ajándékkal a csizmáját.

Ó a csizma! Még meg kell pucolni!

Gyorsan elővett egy rongyot. Kissé bevizezte, s nekiállt megtakarítani a lábbelit. Elég viseltes volt már. Anyukájának többször meg kellett varrnia. Liza óvatosan törölgette a varrások mentén, nehogy újra elszakadjon. Sokáig tisztogatta a csizmákat. Miután végzett, kirakta őket az ajtó elé, hogy a Mikulás biztosan észrevegye majd.

— Liza! Kész az ebéd! — hallatszott anyukája hangja a konyhából. 

— Jövök! — válaszolt a kislány és már szaladt is kezet mosni. 

A kis család leült enni. Liza közben kinézett az ablakon, és valami nagyon furcsa dolgot vett észre. Egy róka rohant az úton szájában a frissen megtisztított csizmával!

— Anya! Egy róka ellopta a csizmámat! — kiáltott fel Liza. Gyorsan magára kapta a kabátját, beleugrott anyukája csizmájába és az állat után sietett. A róka az erdő felé tartott, majd eltűnt a fák között. Liza követte a hóban a friss tappancs nyomokat. Így jutott el egy öreg tölgyfához. A fa tövében egy kicsiny járat volt kiásva. A kislány bekukucskált a lyukba. Odabent egy-egy rókakölyök pihent a csizmák bolyhos, meleg száraiban. Mellettük rókamama kérőn nézett Liza szemébe. A kislánynak megesett a szíve a fázó állatokon.

— Rendben. Itt hagyom nektek a csizmámat. Valóban nagyon meleg, biztos nem fogtok fázni benne.

Liza hazasétált és elmesélte anyukájának, hogy mi történt.

— Nagyon jószívű vagy kicsim, de ez volt az egyetlen csizmád. Miben fogsz járni?

A kislány elgondolkozva nézett maga elé.

— Van egy ötletem — kezdte az anyukája. —Mit szólnál hozzá, ha sok-sok zoknit vennél fel a kiscipődhöz?

— Az nagyon jó móka! — örvendezett Liza — Kirakom a cipőmet az ajtó elé, hogy abba tegye a Mikulás az ajándékot. Ugye nem csak csizmába tud rakni?

— Biztos, hogy a cipőd is megfelel neki, édesem — ölelte meg az anyukája.

Másnap reggel Liza izgatottan nézte meg a cipőjét, de nem talált benne semmit. Nagyon elszomorodott, amikor hirtelen különleges hang ütötte meg a fülét.

Mi lehet ez? Talán csengettyűk?

Liza gyorsan felvette a cipőjét és követte a csilingelést. Teljesen elámult, amikor meglátta a hang forrását. Ott állt előtte a Mikulás a rénszarvasszánjával. Az állatok nyakörvét rengeteg apró csengő díszítette. Pihe-puha bundájuk simogatásra hívogatott. A Mikulás értette, hogy Liza mit szeretne és bátorítóan így szólt:

— Gyere, simogasd meg őket nyugodtan. Nagyon kedvesek és imádják, ha törődnek velük.

Liza mosolyogva a szarvasokhoz lépett és simogatni kezdte őket.

— Van egy ajándékom a számodra. Személyesen akartam átadni neked, mert annyira jószívű voltál — mondta a Mikulás és egy vadiúj pár meleg, bolyhos csizmát húzott elő a zsákjából.

Liza felsikoltott örömében. 

— Úristen, nagyon köszönöm! — hálálkodott.

— Nem csak nagyon meleg, de még szerencsét is hoz a viselőjének — kacsintott a Mikulás. — Ezen kívül vidd haza ezt a csomagot a családodnak. Sok-sok finomság van benne.

— Köszönjük szépen, kedves Mikulás! Szeretettel várunk jövőre is! — mondta Liza és elindult hazafelé. Már alig várta, hogy elmesélje otthon, hogy milyen izgalmas találkozásban volt része.