Barion Pixel

Bandi cica és a hernyó

Bandi cica szeretett a házához közeli parkban csatangolni. Mindig mélyeket szippantott a virágillattal teli levegőből. Egyik ilyen kiruccanása során, ahogy egy bokor levelei közt bújt át, valami az orrára esett. Ez a valami nagyon apró volt, zöld és puha és sok-sok lába volt. Bandi nagyon meglepődött és picit meg is ijedt. Ide-oda szaladgált, s próbálta lerázni magáról a kis jövevényt.

— Menj az orromról, te csúfság! — prüszkölte a cica.

— Nem is vagyok csúf. Én egy aranyos hernyó vagyok. Helgának hívnak. És nem szeretnék elmenni. Olyan jó itt, az orrod hegyén. Be szeretném járni a világot. Hadd utazzam rajtad, légyszi! — kérte a hernyó és tett egy kört a cica orrán. 

— Hát jó. Úgyse tudlak leszedni onnan — mondta beletörődve Bandi és tovább sétálgatott a parkban.

— Milyen finom virágillat van! — mondta Helga. — Menjünk oda sok-sok virághoz és szagoljuk meg őket!

Bandinak tetszett az ötlet, így örömmel mutatta meg a hernyónak a park legszebb és legillatosabb virágait. A nap végén a cica visszavitte Helgát a bokorhoz, ahol először találkoztak. Annyira élvezték az együtt töltött időt, hogy innentől kezdve minden nap elment Bandi a kis hernyóhoz, hogy virágokat szimatoljanak és játsszanak. Helga mindig azzal köszöntötte, hogy körbeszaladt az orrán. Egy nap Bandi hiába ment a szokásos bokorhoz, a kis barátját nem találta ott. Kereste másik bokornál is, sőt még a fűben is körülnézett, de a hernyónak nyoma sem volt. A kis cica szomorúan ballagott pár napig a parkban. Egyszer aztán egy napos délelőttön egy gyönyörű szép pillangó szállt az orrára, s egyszer körbeszaladt rajta. Bandi meglepetten kérdezte:

— Helga, te vagy az?

— Igen, én vagyok. — mosolygott a pillangó. — Idáig bebábozódva vártam a bokorban, hogy hernyóból szép pillangóvá változzam.

— Hűha! — ámuldozott a cica. — Gyönyörű vagy!

— Köszönöm! Na gyere, versenyezzünk ki ér oda ahhoz az illatos virághoz először. — mondta játékosan Helga, miközben egy közeli virágra mutatott.

Bandi cica örömmel ugrott talpra, s futott a kis pillangóval a virághoz. Boldog volt, hogy újra együtt lehet a barátjával. Örök barátság szövődött köztük, s azóta is minden nap együtt játszanak a parkban.

 

 

Szeredi-Lanszki Anita, Amatőr író

Szeretek történeteket kitalálni, s két kisgyermek anyukájaként ez már kötelező programmá vált. Most megosztom másokkal is a meséimet. Remélem, hogy más gyerekeknek is örömet okoznak majd. Úgy gondolom, hogy egy jó mese természetes gyógyszer a léleknek bármely életkorban.

Vélemények a meséről

Kispál Kinga

2024-07-02 23:38

Nagyon kedves kis mese

Serediella

2024-07-03 08:02

Kedves Kinga, örülök, hogy tetszik!

Várkonyi Kitty

2024-07-07 14:56

Jópofa, nagyon aranyos mese.

Serediella

2024-07-07 17:22

Köszönöm a kedves szavakat Kitty!

Bede Diána

2024-07-28 22:27

Nagyon tetszik, kedves és szuper hogy beleszőtted a pillangó átalakulást.



Sütibeállítások