Az elmaradt szelfi

Az elmaradt szelfi.

A kertben ébredeztek a zöldségek. Bár, a nap még épp csak megcsiklandozta őket, erre azonban, mindenki mozgolódni kezdett. Saláta Saci rendezgette a leveleit, Káposzta Kazi és Répa Rozi nyújtózkodott, Retek Rebeka ásított egy nagyot. Paradicsom Piri a nap felé fordult, hogy napozzon egy kicsit. ReBarbara, Spenót Soma, Karfiol Kari, és KaraláBéla álomittasan bámultak a nagyvilágba.

Megint egy új nap! – jelentette ki Répa Rozi.

• Milyen hihetetlenül éles meglátás! Olyan okos vagy, mint a tavalyi kos! – vetette oda Káposzta Kazi.
• Ne torzsalkodj kora reggel Kazi! Élvezd a napsugarakat. Most még épp jó, nem perzsel – szólalt meg Karfiol Kari.
• Mostanában az időjárás teljesen megbolondult. Hol van például a tavasz? – kérdezte ReBarbara. - Meg úgy egyáltalán? Egyre nehezebb elviselni ezeket az időjárás kilengéseket.
• Bizony, semmi átmenet. Milyen jó lehetett régen! Azt mesélték a fák, nem volt ilyen szeszélyes az időjárás! –dünnyögte KaraláBéla.
• Igen, igen- helyeselt Saláta Saci.
• Azt halottam –, kezdte volna mondanivalóját Spenót Soma, amikor Répa Rozi közbevágott.
• Hallottad? Hol te nagy okos? Hol? Kitől? Mitől?
• Tán, ha befognád a szád, akkor elmondhatnám! Bandi bá’ amikor itt gyomlálgatott a minap, szólt a rádiója. Persze, titeket nem érdekelnek az aktuális hírek. Na, szóval ott hallottam, hogy valami gond van az éghajlattal. Klíma valami…
• Képzeld! Én is figyeltem. Klímakatastrófa – selypegte Saláta Saci.
• Olyan cuki, amikor így beszélsz Saci! – nevetett Retek Rebeka.
• Cuki a cukkini! Én, kérlek, fejes saláta vagyok! Érted? Fe-jes!– aztán morcosan igazgatni kezdte a levelit.
• Tökfejes! – vihogott Karfiol Kari.
• Na! Le lehet sállni rólam! – mérgelődött Saci. Nem tehetek róla, hogy egy-egy hangba belebicsaklik a levelem.
• Folytasd! Mi is a klíma izé? – érdeklődött KaraláBéla.
• Hát, valami olyasmi-, folytatta Spenót Soma, amiről ti is beszéltetek az előbb, hogy az időjárás megkergült. Ha esik, akkor egyre gyakrabban előfordul, hogy napokig csak zuhog, ha meg süt a nap, akkor meg időnként olyan szárazság van, hogy a föld is belerepedezik a szomjúságtól.
• Milyen jó, hogy nekünk itt van Bandi bá’- sóhajtotta ReBarbara. Ő, gondoskodik rólunk. Óv minket!
• Igen - helyesetek a többiek.
• Azt is mondták a rádióban, hogy az emberek is tehetnek róla – fejezte be mondandóját Spenót Soma.
• Az emberek- gondolhattam volna! - mondta Paradicsom Piri. Nagyon felelőtlenek. Nem gondolkodnak, csak szennyezik a környezetet, szemetelnek. – A múltkor is, amikor kikukucskáltam a kerítésen, láttam, hogy elhajított az egyikük egy műanyagflakont.
• Te kis leskelődő, „kíváncsifáncsi”! Hogy te miket látsz! – gúnyolódott Káposzta Kazi.
• Képzeld! Én látok is, nemcsak kibámulok a fejemből, mint egyesek! Te, te… Felfújt, undok káposztafej! – vágott vissza dühösen Paradicsom Piri.
• Ne mérgelődj, mert már így is egész piros az az okos kis fejecskéd! – vihogott Káposzta Kazi.
• Ne cúfolodjatok, vesekedjetek már! Mit sólnátok, ha cinálnánk egy selfit itt a kertben? - kérdezte Saláta Saci.
• Nem cúfolodjatok, hanem csúfolódjatok, nem vesekedjetek, hanem veszekedjetek, nem sólnátok, hanem szólnátok, nem cinálnánk, hanem csinálnánk és nem selfi, hanem szelfi - javította ki Sacit Káposzta Kazi.
• Mi vagy te nyelvész? – szólt bele a beszélgetésbe az eddig csendes KaraláBéla. Tudjuk, hogy Saci kicsit selypeg. Fogadd el így! Ha nem tud kiejteni pár hangot, akkor nem tud. Egyébként Saci, mi az a szelfi? És mi a manónak kéne nekünk ilyet csinálni?- érdeklődött KaraláBéla.
• Kérlek sépen, ezt is a rádióban hallottam. Lefényképezik magukat különböző helyeken. Mi is késíthetnénk egy ilyen selfit, azzal tiltakozhatnánk, hogy fejezzék be az emberek a sennyezést, mert aztán lassan nem les mit enniük. Olyan somorkodós, fonnyadt képet vágnánk. Lehajtanánk a leveleinket, kókadoznánk, meg ilyesmi. Látnák, hogy a veteményeskertben élőknek is nehéz sorsuk van. Egysóval, pózolnánk.
• Hát, ez jó ötlet lenne, de nincs fényképezőnk, így sajna ez a terv ugrik. Valami más kell, amivel tiltakozhatnánk – mondta búsan ReBarbara.
• Valahogy üzennünk kéne, amíg nem késő – dünnyögte KaraláBéla.
• Gondolkodjunk! - mondta a Paradicsom Piri és énekelni kezdett:

Kéne egy jó ötlet,

törjük hát a fejünket,

mindent bele kedves zöldségek,

mert kéne már egy klassz ötlet.

Kéne egy jó ötlet

hogy megmentsük a Földünket,

gondolkodjunk kedves zöldségek,

mert kéne végre egy jó ötlet.

• Nekem van egy újabb ötletem! – kiáltotta lelkendezve Saláta Saci.
• Miért is nem lepődök meg ezen? A fejes saláta fejéből kipattant egy újabb felvetés, remek okosság – gúnyolódott ismét Káposzta Kazi.
• Na! Lali! Ne légy velem ennyire gonoskodó! – kérte Saci. Igenis tennünk kell valamit! Nem cak, panaskodni, hanem tenni! Érted? Ten-ni! Sóval, énekeljünk! Ez cak eljut a fülükbe! Figyeljetek! Ezt most találtam ki! Perse, ti mondjátok helyesen a szavakat!

Azzal rázendített:

Emberek, emberek,
kérünk, figyeljetek!Í
Baj van, nagy baj van,
Földünk vesélyben van!
Állatok, növények,
nagyon szenvednek,
kérünk hát titeket,
hogy segítsetek!

• Saci! Ez igazán klassz! Ha csatlakoznak hozzánk a fák, az állatok is, akkor tuti meghallják az emberek, és megértik, hogy még most sem késő! – kiáltotta izgatottam ReBarbara.
• Igen, jó kis nótácska. A földlakóknak pedig, mindenképp kell tenniük valamit, addig, amíg lehet! Mert, mi történik majd akkor, ha nem lesz mit enniük, inniuk? – jegyezte meg Retek Rebeka.
• Meg azok a csúnya viharok! Brrr! Azok aztán igazán félelmetesek! – borzongott meg Karfiol Kari.
• Remélem, ha egyre hangosabban és többen daloljuk, csak eljut a fülükbe! - rikkantotta KaraláBéla.
• Ne haragudj rám Saci! - mondta Káposzta Kazi - Bocs, a gúnyolódásért! Ez remek dalocska!

Azzal a kert összes lakója énekelni kezdett. Már nem vitatkoztak, már nem torzsalkodtak, hanem egymásért, a többi növényért, állatért, sőt az emberekért is énekeltek.

• Azért, egy selfi az mégis cak jó lett volna – jegyezte meg szomorkásan Saci. Úgy, még hatásosabb lenne az egés. Na, nem baj! Azért remélem, így is sok emberhez eljut a dalunk!
• El hát! – rikkantotta Spenót Hahó! Emberek! Halljátok?

Saci és a kert lakói újra - és újra rákezdtek nótájukra, amibe aztán bekapcsolódtak a fák, az állatok is. Egyre többen és többen zengték a figyelemfelhívó dalocskájukat.

Gyerekek! Eljutott már hozzátok ez a dal? Ti is tesztek azért, hogy a Föld élhetőbb legyen?