Húsvéti készülődés.
Valahol a Mézesvölgy felé, van egy kis erdőcske. Ennek az erdőnek egy eldugott részén élt Nyuszóka a családjával.
- Hamarosan itt a húsvét! Készülnünk kell! – mondta gyermekeinek Nyúlmama.
- Muszáj nekünk is segíteni?- kérdezte Nyuszóka.
- Hát persze! Ilyenkor annyi a teendő, hogy Nyúlpapával már ketten nem győzzük. Felcseperedtetek, itt az ideje, hogy ti is kivegyétek a részeteket a tojások beszerzéséből, festéséből.
- Akkor én vezethetem a kocsinkat? – csillant fel Nyuszóka szeme.
- Jaj, dehogy! Ahhoz még kicsi vagy! – nevetett a mamája.
- Persze! A vezetéshez kicsi vagyok, a pingáláshoz bezzeg nem! – dünnyögte Nyuszóka.
- Meglátod, milyen jó mulatság festegetni! Testvéreiddel kiültök a ház elé, és ott aztán nem baj, ha lecseppen egy-két festékcsepp – jegyezte meg Nyúlmama. – De tudod mit? Ha annyira vezetni szeretnél, akkor ott van kint a kis talicska, mehetsz vele Tyúkocska nénéhez friss tojásokért. Tolhatod, irányíthatod kedvedre! – nevetett Nyúlmama.
- Á! Az nem ugyanaz! Talicskát tolni, ne már mami! Hol van az az autóvezetéstől! – morgolódott Nyuszóka.
- Na, induljatok! – adta ki a parancsot Nyúlmama. – Nándika majd elkísér.
Elindult a két testvér. Nándi belehuppant a taligába.
- Toljál légyszi! Aztán majd cserélünk, jó? – nézett kedvesen Nyuszókára Nándi.
Nyuszóka kelletlenül tolta a kordét, Nándi pedig vidáman énekelgetett:
Kordé döcög az úton,
csak jó gyorsan guruljon!
Kocsikázni csudajó!
Csak ne jöjjön egy bukkanó!
Alig hogy idáig ért a dalban Nándi, Nyuszóka rátolta egy buckára a taligát, az meg az oldalára billent, Nándi pedig kipottyant belőle. Porolgatta nadrágját, simogatta az ülepét.
- Semmi baj! – rikkantotta Nyuszóka. – Most én ülök bele, és te tolsz Tyúkocska nénihez.
- Jól van. Én ügyesebb leszek! Nem borítalak ki. Képzeld, ha most tojásokkal lett volna tele! Akkor azok most mind ripityára törtek volna!
- Igaz – helyeselt Nyuszóka. Visszafelé sokkal figyelmesebben, óvatosabban kell közlekedni. Ha ilyen ügyes vagy, akkor mit szólnál, ha végig csak te tolnád a tojásokkal teli kocsit?
- Ne is próbálkozz! Te is fogod! Nehéz lesz, így váltjuk egymást és megoldjuk a szállítást tojástörés mentesen. Csapj bele! – tartotta oda mancsát Nyuszókának Nándi.
Nyuszóka kelletlenül belecsapott, s folytatták útjukat. Tyúkocska néninél felpakolták a friss tojásokat, megköszönték és indultak is vissza. Bizony nehéz volt a megrakott talicska! Nyuszóka egy darabig bírta, majd testvérét kérte, hogy segítsen. Így egymást váltva haladtak lassan a házukig. Nyúlmama megdicsérte őket, hogy épségben hazaszállították a festenivaló tojásokat.
- Holnap kezdődik a nagy munka! – mondta Nyúlmama.
Másnap reggel kipakolták a ház elé az asztalt, székeket, és mindent, festéshez szükséges eszközt. A nyulacskák körbeülték az asztalt, Nándi nyuszi rázendített a tojáspingálók dalára:
Hímes tojások gyűlnek,
kosárkákba kerülnek.
Bemázoljuk sárgára,
pirosra, vagy lilára.
Pingálgatjuk, díszítjük,
húsvétra elkészítjük.
Szorgosan járt a kezük. Egyre szaporodott a pirosra, a sárgára, zöldre, lilára festett tojások száma. Ám, Nyuszóka kicsit már unta a festegetés, és egy óvatlan pillanatban az ecsetével Nándi felé suhintott. Csak úgy freccsent a festék testvérére. Nándinak sem kellett több! Azonnal válaszolt a festékfröccsre. Elkezdődött a festékcsata. Volt ám visítás, kiabálás! Erre a nagyzűrzavarra szaladt ki Nyúlmama. Ahogy kilépett őt is eltalálta egy jókora festék adag. Elnémultak a kópék. Senkise mert megszólalni. Nyúlmama kérdően nézett rájuk. Ekkor Nyuszóka bevallotta, hogy ő kezdte a festék-placcsintást.
- Ej, Nyuszóka! Most nézd körül, milyen csatatérré változott itt minden, meg persze ti is mennyire maszatosak lettetek! No, és én is!
- Igen, de nézd csak mami! Néhány tojás tarka, szivárványos színű lett ebben a festékcsatában.
S valóban, az asztalon több tojás is kapott a festékfröccsökből, és szép tarka színekben pompáztak. Elmosolyodott Nyúlmama.
- Akkor, most rendrakás, takarítás, mosdás. Utána pedig a tojásokat bepakoljátok a kocsiba. Papa pedig elviszi a vásárba.
Amikor Nyúlpapa visszatért a piacról, elmesélte, hogy milyen keletje volt a szivárványos, tiritarka tojásoknak.
- Akkor mamikám! Mehet az újabba festékfröcskölés? – vigyorgott Nyuszóka.
- Azt már nem! Ha összekevertek több színt, akkor is lehetnek ilyen pazar színben pompázó tojások – jelentette ki szigorúan Nyúlmama.
Így hát elmaradt a második festékcsata. A nyúlfik nem bánták, mert így is jól mulattak, hogy keverhették- kutyulhatták kedvükre a színeket. Abban az évben sok-sok szivárványszínben pompázó tojás került a vásárba.
Ezt a mesét írta: G. Joó Katalin amatőr író
G. Joó Katalin vagyok, negyven évig tanítottam egy általános iskolában. Néhány írásom megjelent Erdélyben, Szerbiában, Szlovákiában is. Több elismerést, díjat kaptam már. A Cseresznyevirág c. mesém bekerült a 2. osztályos OFI-s olvasókönyvbe, a kis Hótündér története pedig határon innen s túl nagyon népszerű.