Tavasztündér


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    feb
  • 27

Évapó már nagyon várta a tavasz jöttét. A jó idő azonban, csak nem akart beköszönteni. Évapó nem tudta elképzelni, mi történhetett a Tavasztündérrel. Bekukucskált a távcsövébe, de csak annyit látott, hogy még mindig nem kelt fel. Pedig ilyenkor már rég...

Kép forrása: Albert Kata illusztrációja

Évapó már nagyon várta a tavasz jöttét. A jó idő azonban, csak nem akart beköszönteni. Évapó nem tudta elképzelni, mi történhetett a Tavasztündérrel. Bekukucskált a távcsövébe, de csak annyit látott, hogy még mindig nem kelt fel. Pedig ilyenkor már rég sürögnie-forognia kellett volna. Hiszen az ő feladata, hogy ébressze a természetet.
 
Kérdezgette a fákat, madarakat, a fűszálakat, hogy mi tudnak a Tavasztündérről.
- Csak nem beteg? - tudakolta az apóka.
Végül egy kis csiga hozta a hírt, hogy a galád Fagyboszorkány nem akarja, hogy napsütéses szép idő legyen, mert ő, azt ki nem állhatja. Ezért álomport szórt a Tavasztündér szemébe. A kistündér pedig, azóta csak alszik, alszik...
Így a virágok sem bújtak még ki, a Napocska is szundikál, csak néha-néha dugja ki a fejét a felhők mögül.
Évapó azon gondolkodott, hogyan törhetné meg a gonosz varázslatot. Belefújt a varázssípjába. A sípszóra odasereglettek az erdei manók. Együtt törték a fejüket, hogyan tudnák felébreszteni a Tavasztündért, hogyan járhatnának túl a gonosz, fagykedvelő boszorka eszén.
- Mit tegyünk? Mit tegyünk? - tanakodtak.
- Van egy ötletem! - rikkantotta az egyik manó. Szóljunk, minden erdőben élő négylábúnak és kétlábúnak, a fáknak, a bokroknak, hogy segítsenek! Csapjanak a tündér ablaka alatt minél nagyobb lármát, arra csak felébred!
 
Így aztán a madarak mind-mind dalra fakadtak. A fák zörgették száraz ágaikat. A manók sem maradhattak ki. Ők napcsalogató és tavaszi dalokat énekeltek. A nagy zenebonára a Nap is kikukucskált a felhők mögül. Először csak gyengén, majd egyre erősebben sütött. Megcsiklandozta a Tavasztündér arcocskáját. A tündér a cirógatásra, és a nagy zsivajra felriadt. Nyújtózott egyet, majd megdörzsölte a szemét.
- Hű, de jót aludtam! Csak tudnám mi ez a hajcihő? Mi ez az irdatlan ricsaj? - mondta nagyot ásítva.
Kitárta az ablakot és meglepődve látta, hogy az erdő lakói mind-mind összegyűltek a palotája előtt, s énekelnek, lármáznak, táncikálnak.
- De jó, hogy végre felébredtél! - ujjongott a kis csiga.
Elmesélte a Tavasztündérnek, hogy a gonosz boszorkány, mit is tett.
-Jaj, akkor sietnem kell! - azzal tüstént munkához is látott. Varázspálcájával suhintott egyet, s ezt mondta:
Tél, szevasz,
gyere tavasz!
Huss el hideg,
legyen meleg!
Fagyboszorka takarodj,
mától, máshol uralkodj!
 
Lássatok csudát! - minden fa, bokor zöldbe borult. Kibújtak a tavaszi virágok is. Hamarosan jöttek a költöző madarak, hangos csiviteléssel köszöntötték az erdő népét, és a tündért.
A virágok úgy illatoztak, hogy ezt már a gonosz boszorkány végképp nem tűrhette, elviharzott mérgesen rázva az öklét.
A Tavasztündér csilingelve kacagott, amit Évapó is meghallott a palotájában. Belekukkantott a távcsövébe, s látta minden úgy van, ahogy annak ilyenkor lennie kell.
 
Kisütött a nap. Az emberek is jókedvűen indultak a dolgukra. A csúnya, rossz idő eltűnt. Beköszöntött a tavasz.
G. Joó Katalin, amatőr író

Ezt a mesét írta: G. Joó Katalin amatőr író

G. Joó Katalin vagyok, negyven évig tanítottam egy általános iskolában. Néhány írásom megjelent Erdélyben, Szerbiában, Szlovákiában is. Több elismerést, díjat kaptam már. A Cseresznyevirág c. mesém bekerült a 2. osztályos OFI-s olvasókönyvbe, a kis Hótündér története pedig határon innen s túl nagyon népszerű.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!