Az eltévedt egérke

Az eltévedt egérke.

Egérkénk az erdőben keresett ételt,
s messzire merészkedett az othhonától.
Jaj,jaj,mi lesz velem, mostmár sohasem
találok haza, sírni fog a mama!

Miért is kóboroltam ilyen messze,
lassan jön már az este,s félek!
De nini,ott egy kis ház,s ki ül kint,
hát egy cica,na akkor most végem!

Sopánkodott a kisegér, ekkor egy 
kisveréb kezdett a ház tetején dalolni.
Azt dalolta,mi is elvesztünk régen,
itt ragadtumk a réten ,gyere egérke ide!

Jaj, dehogy megyek, akkor a cica engem
megesz,s a mamám is vár,veréb pajtás!
A cica nem lát, s igen jámbor,nem bánt
ne félj,mondta a kisveréb!

Hümm,csóválta egérke a fejét, aztán
bement a kis házba, akkor a veréb elpanaszolta
neki eltört a szárnya,alig bír repülni,s őt sem
bántja a cica,sőt jó barátok lettek!

Egérke szomorú lett,s megfogadta itt marad,
kitakarítani a házat, barátkozni a cicával,
s majd ő főz,vigyáz rájuk, aztán hárman
el lesznek,de az erdőbe nem mennek!

Éppen elfértek a kis házban,egérke mamája 
is megtalálta őket,mert egérkét kereste, ő is 
velük maradt,ez a ház szebb volt, sütött s 
főzött nekik,s vidáman éltek!