Az eltévedt Mikulás


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Az eltévedt Mikulás
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyváros abban egy otthonos kis tízemeletes ház. A 6. emeleten lakott egy nagycsalád. Egy apuka, akit Gergőnek hívtak egy anyuka, akit Laurának hívtak egy 10 éves kislány, akit Hajnalkának...

Kép forrása: freppik.com

Az eltévedt Mikulás

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyváros abban egy otthonos kis tízemeletes ház. A 6. emeleten lakott egy nagycsalád. Egy apuka, akit Gergőnek hívtak egy anyuka, akit Laurának hívtak egy 10 éves kislány, akit Hajnalkának hívtak egy 5 éves kisfiú, akit Kristófnak hívtak egy 2 éves kisfiú, akit Milánnak hívtak és egy 1 éves kislány, akit Zoénak hívtak.

       Hajnalkának volt egy kívánsága. Az hogy a Karácsonyt a barátnőjével, Lucával egy havas erdőben tölthesse. Nagy hangzavar volt Szenteste így Hajnalka bevonult a szobájába a nagy zsivaj elől menekült. Csendre és nyugalomra volt szüksége. Nagyot sóhajtott majd elővett egy papírt és máris írni kezdett…

Kedves Mikulás!

Nincs nagy kívánságom csupán annyi, hogy a Szentestét a barátnőmmel tölthessem kint a szabad ég alatt.

Remélem, kívánságom jó kezekben van.

Szeretettel: Kovács Hajnalka.

Ezután összehajtotta a papírt és egy borítékba rakta. Olyan boldog lett, hogy rá is írta: Köszönöm! Hajnalka felvett egy bundás kabátot és már futott is ki az erkélyre. Szeme megtelt könnyel az izgatottságtól. Zoé eközben felsírt. Kristóf futkorászott valamerre a lakásban. Hajnalka pedig kint állt az erkélyen kezében a borítékkal. Megvárta, míg a lenge szél meg nem csapja az arcát. Elmosolyodott majd, mint egy papírsárkányt elengedte a borítékot, hogy a szél messzire röpítse. A hirtelen jött áramlat messze röpítette a borítékot. Hajnalka beszívta a friss levegőt majd az erkélyre támaszkodva nézett a távolba. Laura Hajnalka édesanyja lépett ki az erkélyre és meglátta, ahogy lánya vágyakozóan a távolba mered. Majd lágy mosollyal szépen lassan belépett az ajtón hagyta lányát gondolkozni. Hajnalka a Sarkcsillag felé nézett. Hirtelen fényesen megcsillant a távolban. Ekkor a Sarkcsillag felől egy boríték közeledett pont olyan, mint Hajnalka borítékja. Meglepetten nézett hol a Sarkcsillagra hol a közeledő borítékra. Végül visszatért bénultságából és elkapta a felé tartó borítékot, amelyen a következő felirat volt látható: SEGÍTSÉG! Hirtelen csöngettek.  Lenézett és meglátta Lucát amint az ajtó előtt áll izgatott arckifejezéssel. Végül az édesapja nyitott neki ajtót majd betessékelte a házba.
Hajnalka viszont derűs arccal rohant a lifthez. Hiszen Luca ott állt és őt várta. Luca mosolyogva fogadta. Majd arcáról lefagyott a mosoly. Hajnalka átkarolta barátnőjét és rohant vele együtt a lifthez. Felértek majd gyorsan Hajnalka szobája felé vették az irányt. Eközben észrevette Luca mit tart a kezében: egy borítékot melyen az állt: SEGÍTSÉG! Beértek a szobába és Hajnalka rögtön belekezdett volna csakhogy Luca mondta ki helyette.

-A Mikulásnak küldtem levelet és az volt ráírva…

- Segítség! - fejezte be a mondatot Hajnalka. Majd a lányok szó nélkül kabátba bújtak és kirohantak az ajtón majd hirtelen megtorpantak, mert az az érdekes látvány fogadta őket, hogy a Mikulás szánkója körbe-körbe lezuhan a tőlük nem is olyan messzi erdőbe. Erre már se szó se beszéd utánaeredtek. Hamarosan oda is értek és meglátták, ahogy a Mikulás nagy nyögdécselve kikászálódik a hóból. A lányok ijedten és meglepetten szaladtak oda hozzá.

- Nem esett bajod Mikulás? - kérdezte Hajnalka aggodalmaskodva.

- Oh, jaj dehogy is esett bajom jobban vagyok, mint valaha, au hoppá jobban, mint valaha.

Luca idegesen összenézett Hajnalkával és felsegítette a Mikulást a hóból, aki időközben újra elesett nagy nyögdécselve. Hajnalka rájött mi a baj majd gyorsan megütögette a Mikulás fájó hátát miközben ő kinyújtózkodott. A Mikulás felkiáltott majd hirtelen széles mosoly terült el az arcán. És vidáman Átkarolta Hajnalkát.

- Köszönöm fiatalember igazán kedves volt ez magácskától.

Hajnalka vidáman Lucára kacsintott, aki időközben kihúzott egy ajándékot a hóból. Az ajándékok szerteszét repültek sóhajtott fel a Mikulás mikor meglátta Luca érdekes arckifejezését az üres szánkó láttán. Hajnalka megköszörülte a torkát majd köhécselt is egyet, kettőt végül így szólt:

 - Mi csakhogy tudja, lányok vagyunk, Hajnalka vagyok ő pedig itt Luca.

A Mikulás egy nagy sóhajtás közepette mesélni kezdett, hogy ő bizony biztos elhagyta a szemüvegét.

- Én bizony éppen Párizsba tartottam, amikor sűrű köd lepte be még a felhők fölötti tiszta eget is. Így hát eltévedtünk és hamarosan Üstökös beleütközött egy fenyőfába így kirepültünk a ködből ugyan, de mégis lezuhantunk ide. - fejezte be a Mikulás megfordult, majd mélyen a lányok szemébe nézett.  

- Így történt. - felelte a Mikulás. Hajnalka meglepetten fordult meg majd Lucára nézett, aki szintén csak vállat vont, hiszen ilyet még ő sem hallott, hogy a Mikulás eltévedt.

- De így a gyerekek nem fogják megkapni várva várt ajándékukat. - mondta idegesen Hajnalka.

- Ó hát épp ez a baj! - sóhajtott fel a Mikulás. Luca Hajnalkára nézett majd elmosolyodott. És a Mikulás felé fordult:

- Na, majd mi megkeressük őket igaz Hajnalka? - szólt Luca. Ő pedig buzgón bólogatott. És rögtön neki is láttak matatni a hóban csak az az egy probléma volt, hogy hárman ennyi ajándékot megtalálni képtelenség. Luca talált is egyet csak hát az egy kevés. Hajnalka kettőt is talált, de hát még az is mennyire kevés a több millióból. A Mikulás megszólalt:

- Találtam egyet! - kiáltott fel nagy lelkesedve és felemelt egy kis rókát. A két barátnő kuncogva figyelte a Mikulás vidám ábrázatát. Végül Luca szólalt meg:

- Mikulás az egy kis róka!

Mikulás alaposan szemügyre vette szegény kisállatot majd elengedte.  Ekkor Hajnalkának remek ötlete támadt így örömében tapsikolva így szólt:

- Az állatok az állatok, hiszen ha megkérjük, őket segítenek megkeresni őket hisz ők még tájékozódni is jobban tudnak itt az erdőben, mint mi!

Luca pedig hozzátette: - És mivel itt van valaki, aki ért is az állatok nyelvén nagyon nagy szerencsénk van!

És a Mikulásra mosolygott.

- Hát, ha megmondjátok, milyen állatot szeretnétek, hogy segítsen, nekünk akkor már szólok is neki!

A lányok már ki is mondták, amire gondoltak:

- Róka, farkas, szarvas, mókus, feketerigó, nyúl…

A két barátnő lélekszakadva sorolta a jobbnál jobb állatneveket, amelyekből a Mikulás azonnal hívott is tizenkettőt. Hamarosan annyi állat gyűlt össze körülöttük hogy az csak, na! A Mikulás meg is kérte őket, hogy szedjék össze azt az ajándékot, amit meglátnak. És gyűjtötték is szorgalmasan. A lányok is gyűjtötték őket fáradhatatlanul. Kisvártatva össze is gyűltek az ajándékok.

- Ó kedveseim úgy örülök, hogy segítettetek nekem! - fordult a kis segítői felé a Mikulás. De Hajnalkának eszébe jutott valami – De Mikulás a szemüveged nem került elő! Ebben a pillanatban odalépett hozzájuk egy szarvas és a szájában a szemüveget tartotta.

- Te kis rénszarvas ügyes voltál köszönöm neked ezer hála! - felelte a Mikulás.

Luca Hajnalka fülébe súgott valamit: - Ideje lenne hazamenni!

Hajnalka szomorú ábrázattal adta át az üzenetet a Mikulásnak. A Mikulás elmosolyodott majd elköszönt a két barátnőtől. Beült szánjába és felkiáltott:

- Sziasztok és boldog Karácsonyt Hohohó!

Ezzel a mondattal a lányok kalandja is vége tért. Luca és Hajnalka viszont már elfáradtak, de vidáman szökdécseltek hazafelé. Végül haza is értek és a szülők pedig ott álltak az ajtóban aggodalmas arckifejezéssel.

- Lányok ti meg hol voltatok? - kérdezte Laura.

- Mi csak sétáltunk egyet! - felelte vidáman Hajnalka. Majd, mint kifelé menet se szó se beszéd bebaktattak a házba. Feldíszítették a Karácsonyfát és a lakást is. Kristóf és Milán futkorásztak, ahogy mindig Zoé azonban most nyugodt volt békésen nézte, ahogy a fölötte lévő forgó körbe-körbe pörög.  Kis idő múlva a család és Luca leültek a Karácsonyfa mellé és vidáman kezdték bontogatni a csomagokat és közben énekeltek. Mindenki megkapta, amire vágyott csak Hajnalka volt nagyon, de nagyon csalódott. Hiszen ő nem könyvet kért, hanem azt hogy a Szentestét Lucával tölthesse. De ekkor eszébe jutott, hogy ott ül mellette Luca, és hogy ők együtt segítettek a Mikulásnak. És ez mindennél boldogabbá tette őt.

Vége

 

Babu, amatőr gyermek  meseíró

Ezt a mesét írta: Babu amatőr gyermek meseíró

Katka vagyok 9 éves. Szeretek olvasni és regényeket, meséket írni, meg rajzolni.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!