Kép forrása: Sylvia Benczik
Az én apukám.
Az én drága apukám
nagyon sokat dolgozik.
Várom már a vasárnapot,
akkor velem foglalkozik.
Együtt megyünk el a boltba,
vesz nekem nagy perecet.
Úgy megy, mint egy igazi hős,
még a föld is beleremeg.
Az apukám nagyon erős,
mindent tud, nagyon okos.
Mégis néha mikor rámnéz,
könnyes szemmel mosolyog.
Vizfestékkel tetoválom,
mindent megenged nekem.
Kifesthetem minden körmét,
hajába a csatot is beletehetem.
Szeretem az apukámat,
hisz ő a legjobb apuka.
Anya sokszor irigykedik,
mert apáé a több puszika.
Azt mondja, hogy van megoldás,
ha ilyen nagy a szeretet,
felragaszt majd a hátára,
s mindig vele lehetek.
Köszöntelek én, apukám,
légy boldog ezen a napon.
Szeretlek, imádlak téged,
ezt le sem tagadhatom!
Ezt a verset írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim ...
Nyuszi, nyuszi, fehér nyuszi, Nem vagyok én alamuszi, Meglocsollak kölnivízzel, Fogadd tőlem szeretettel.
Elolvasom
Reggeli harmat tarka rét, katicabogárka vígan heverész. Tavaszi szellő jó reggelt kíván, táncot jár a szarvasbogár. Napsugár nevet, ragyog az ég, kiváncsi csiga házából kinéz. Jön már a cincér, az ...
Elolvasom
Súg, zúg kint a szél, sustorog a falevél. Hajladoz az ágacska, szellő fúj a városba. Szél, szellő fújdogál, a hajammal játszigál. Fúj, fúj, nagyon fúj, dúdolgat, majd elvonul.
Elolvasom
Fehér minden, hull a hó, sült gesztenye kapható. Sűrűn esik, meg nem áll, Hópehelylány táncot jár. Megpördül a szoknyája, mosolyog az orcája. Vinné a szél messzire, Hópehelylány jöjj ide! Hulló peh...
Elolvasom
Mészárosné Szuda Melinda
2025-06-07 15:48
De bájos,de aranyos vers kedves Sylvia! Tetszett. Üdvözlettel, Melinda