Kép forrása: Sylvia Benczik
Szél-mondóka.
Súg, zúg kint a szél,
sustorog a falevél.
Hajladoz az ágacska,
szellő fúj a városba.
Szél, szellő fújdogál,
a hajammal játszigál.
Fúj, fúj, nagyon fúj,
dúdolgat, majd elvonul.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Dermesztő hideg szél kergette az elsárgult faleveleket. Eleség után kutatva, egykedvűen bandukolt az erdőben a két jó barát, a medve és a vaddisznó. Éppen harmadnapja, hogy egy falatot sem ettek, és má...
Elolvasom
Egy hétfői délelőtt, mikor Anya és Zsolti voltak csak otthon, aminek oka, hogy Zsoltinakhőemelkedése volt reggel. Ezért aztán Anya úgy döntött, hogy ne menjen aznap bölcsibe. Zsolti aszobájukban játszott az a...
Elolvasom
A mi mesénk-Napvirág Különös álmot láttam augusztus első éjszakáján. Azt álmodtam, hogy a kisherceg a mi bolygónkra érkezett, éppen erre a helyre, ahol ma a szép új iskolánk áll...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim során ...