Kép forrása: pixabay.com
Az erdei ovi.
A világ közepén, az erdő mélyén, a tölgyfa mellett sorakoztak már az állatkölykök a szüleikkel. Itt volt a híres-neves Erdei Óvoda. A környékbeliek mind ismerték ezt a helyet, hiszen minden nyuszi mama és papa, vaddisznó anya és apa, róka mamci és papci idejárt, amikor még kölyökként a tobozokkal fociztak, falevelekből csináltak sátrat és pillangókkal kergetőztek. Azok a kis huncut kölykök felnőttek és most csemetéjükkel várják az első szeptemberi napot, amikor az óvoda a nyári szünet után kinyitja a kapuit.
Így volt ez Mókus Micivel is, aki anyukája bozontos farkincája mögé bújt és nagy figyelemmel vizsgálta, ahogy a többi kölyök együtt viháncol a sort felbolygatva.
Mire kimondta ezt, megszólalt a kis harsona és kinyílt az óvoda tölgyfa ajtaja.
Szarvas Szandra minden csemetét egyesével üdvözölt, a kis egérke ikreket, a borzfiút, mind az öt huncut vaddisznó tesót, a szomszéd róka kölyköt, az aprócska pelét, a nyuszit és a mókuslányt is.
Mici megszeppenve állt a tölgyfa ajtó túlsó oldalán, aprócska kezeit tördelve.
Szandra óvónéni lágyan megérintette a vállát és bátorítón rámosolygott. A kismókus behunyta a szemét, vett egy nagy levegőt és kifújta. Előre lépett egyet, majd még egyet és egészen a csúszdáig elsétált.
Mici hátranézett és látta, hogy a kis pele invitálja kuncogva a mérleghintához, ahol már az egérkék és a nyuszi egyensúlyozott, integetve feléjük.
Mici elmosolyodott és együtt szaladtak pelével a libikóka felé. Megkönnyebbült, hogy barátokat nem is olyan nehéz találni, mint gondolta. Amikor meglátta a többi állat, hogy mérleghinta versenyt tartanak, szaladt is mindenki, hogy megtudják melyik csapat nyeri a súlypárbajt.
Mici önfeledten kacagott a többiek társaságában és másnap már együtt ment oviba a szomszéd Bercivel, akivel mint kiderült ugyanannyira szeretnek falevélből készült sárkányt reptetni és egyformán kitúrják a tányér szélére a kelbimbót.
Barátkozni nem is olyan nehéz.
Ezt a mesét írta: Varga D. Csilla amatőr író
Anya és amatőr író vagyok. Többnyire novellák és mesék világában érzem otthon magam. Tinédzserkoromban is szerettem írni, de a meskete.hu meseíró pályázata és az azon való sikeres részvétel volt az, ami újra elindított az írás útján. Ezáltal néhány novellám már nyomtatott formában is megjelenhetett, amire nagyon büszke vagyok.
Emilia Balogh
2024-07-14 23:11
Nagyon aranyos történet, a fiam ovikezdéséhez pont jól jön!