Az erdei ovi

Az erdei ovi.

A világ közepén, az erdő mélyén, a tölgyfa mellett sorakoztak már az állatkölykök a szüleikkel. Itt volt a híres-neves Erdei Óvoda. A környékbeliek mind ismerték ezt a helyet, hiszen minden nyuszi mama és papa, vaddisznó anya és apa, róka mamci és papci idejárt, amikor még kölyökként a tobozokkal fociztak, falevelekből csináltak sátrat és pillangókkal kergetőztek. Azok a kis huncut kölykök felnőttek és most csemetéjükkel várják az első szeptemberi napot, amikor az óvoda a nyári szünet után kinyitja a kapuit.

Így volt ez Mókus Micivel is, aki anyukája bozontos farkincája mögé bújt és nagy figyelemmel vizsgálta, ahogy a többi kölyök együtt viháncol a sort felbolygatva.

• Mama, és mi lesz ha nem találok barátokat?
• Csak légy önmagad, Micikém, és meglátod, hogy más is észreveszi a benned rejlő napsugarat. - simogatta meg gyermeke pofiját Mókusmama. - Amúgy is, ismered már Róka Bercit, a szomszéd kölyköt.
• Igen, de soha nem játszottunk - kedvetlenedett el Mici.
• Akkor pont jó alkalom lesz erre az ovi. Itt sokféle gyermekkel találkozhatsz - biztatta Mama. 

Mire kimondta ezt, megszólalt a kis harsona és kinyílt az óvoda tölgyfa ajtaja.

• Üdvözlök minden kedves gyermeket és szülőt - huhogta az óvoda igazgatónője, Bagoly Berta, majd folytatta:
• Az újdonsült ovisaink remek kézben lesznek Szarvas Szandra óvónőnknél, tehát kedves Szülők, itt az ideje elengedni a pici praclikat.

Szarvas Szandra minden csemetét egyesével üdvözölt, a kis egérke ikreket, a borzfiút, mind az öt huncut vaddisznó tesót, a szomszéd róka kölyköt, az aprócska pelét, a nyuszit és a mókuslányt is.

Mici megszeppenve állt a tölgyfa ajtó túlsó oldalán, aprócska kezeit tördelve. 

Szandra óvónéni lágyan megérintette a vállát és bátorítón rámosolygott. A kismókus behunyta a szemét, vett egy nagy levegőt és kifújta. Előre lépett egyet, majd még egyet és egészen a csúszdáig elsétált. 

• Szia! - szólította meg valaki hátulról. - Szeretnél velünk libikókázni? Kellene egy kis segítség, túl aprók vagyunk, de sok pici sokra megy. 

Mici hátranézett és látta, hogy a kis pele invitálja kuncogva a mérleghintához, ahol már az egérkék és a nyuszi egyensúlyozott, integetve feléjük.

Mici elmosolyodott és együtt szaladtak pelével a libikóka felé. Megkönnyebbült, hogy barátokat nem is olyan nehéz találni, mint gondolta. Amikor meglátta a többi állat, hogy mérleghinta versenyt tartanak, szaladt is mindenki, hogy megtudják melyik csapat nyeri a súlypárbajt. 

Mici önfeledten kacagott a többiek társaságában és másnap már együtt ment oviba a szomszéd Bercivel, akivel mint kiderült ugyanannyira szeretnek falevélből készült sárkányt reptetni és egyformán kitúrják a tányér szélére a kelbimbót. 

Barátkozni nem is olyan nehéz.