A karácsony igazi csodája

A karácsony igazi csodája.

A kandallóban ropogott a tűz, a melege előtt feküdt Kormi, a fekete szőrű tacskókölyök, a fotelben pedig szunyókált Cirmi, a család rangidős tagja. Kint cudar idő volt, hangosan dörömbölt az ablakon a szél, süvített a hóvihar. 

“Ilyen időben a kutyának sincs kedve kimenni” — gondolta Kormi és a másik oldalára fordult, de pihenését megzavarta gazdájának aggódó hangja. 

— Holnap már karácsony, de a hóvihar miatt nem mennek a vonatok, így sajnos Miki nagybácsi nem fog ideérni. Mindig Ő hozta a karácsony szellemét. — sóhajtott Anna.

— Reméljük csendesül kicsit az idő. Rossz lenne Miki bácsi nélkül tölteni a Karácsonyt — komolyodott el Gábor is. — Kérsz esetleg egy forró csokit? Addig ötletelünk, hogy hogyan tudnánk megoldani ezt a problémát.

— Remek ötlet! — mosolyodott el Anna. — Együnk hozzá egy kis kekszet is!

Kormi megemelte egyik fülét és figyelmesen hallgatózott. Sajnálta, hogy gazdái ennyire elszomorodtak és hirtelen egy ragyogó ötlet jutott az eszébe.

— Megmentem a karácsonyt! — ugrott fel izgatottan és már szaladt is Cirmihez.

— Cirmi, mit csinálsz? — ugrándozott izgatottan a kutyus.

— Azt, amit mindig ilyenkor. — ásított a cica, szemeit csukva tartva. — Alszom, ha nem látnád.

— Remek ötletem támadt! Megmentjük a karácsonyt! — vakkantott.

— Megmentjük? — nyitotta ki egyik szemét a cirmos. — És azt tudom innen a kanapéról csinálni?

— Az a terv, hogy amikor Anna és Gábor elmegy aludni, nekilátunk a karácsonynak! Benne vagy?

— Ha már muszáj… de nem ígérem, hogy segítek — forgatta a szemét a cica és nyújtózkodott egy nagyot. — Te tudod, hogy kell ezt csinálni?

— Még sosem csináltam, de nem lehet olyan nehéz. Nézd, a fa már a talpban van. Fel kell díszíteni a házat, és kész is! Ha elment aludni a ház népe, neki is láthatunk!

Kormi alig bírta kivárni, hogy nekikezdhessenek a karácsonyi csodának.

Nem kellett sokat várniuk, hamarosan Anna és Gábor jó éjszakát kívánt két kis kedvencének, és elvonultak a hálószobába.

— Itt az idő! Kezdhetjük! — csaholta a kutya és már el is futott a szekrényhez, ahol a karácsonyi díszeket tartották.

Cirmi, bár semmi kedve nem volt máshoz az alváson kívül, komótosan leugrott a fotelből és követni kezdte a kutyát. 

Kormi felugrott a díszekkel teli szekrény tetejére és egyesével hozta le a csillogó karácsonyi díszeket, eközben Cirmi a fényfüzért praclizta és göngyölítette ki. 

Lépésről-lépésre haladtak, egyre több dísz került a fára és így lassacskán az erdei fenyőfából csodaszép karácsonyfa lett. A kandalló fölé is raktak pár díszt és fenyőágat. Varázslatosan nézett ki. A nappalit fenyő és narancsillat lengte körbe. A fények megcsillantak az apró csillogó díszeken. Kormi és Cirmi büszkén gyönyörködött a művében, amikor is Cirmi eszébe jutott valami.

— Kormi! Elfelejtettük az ajándékokat!

— Igaz! Karácsonykor ajándékozni szoktak! De honnan szerezzünk ajándékokat? — nézett kérdőn Kormi, majd valami az eszébe jutott. 

Visszaszaladt a szekrényhez és előhúzta a csomagolópapírt. A tálkájához szaladt és kivette a legfinomabb csontot, amit életében kapott. Ráhelyezte a csomagolópapírra és az orrával a csontra hajtotta a papírt. 

— Kell rá egy masni is! — mondta, de addigra Cirmi már harcolt a mancsára ragadt masnival, amit végül az ajándékcsomagra ragasztottak.

Gondosan a fa alá helyezték az ajándékot, Cirmi a kedvenc plüssegerét is odatolta.

— Már csak egy dolog van hátra. — mondta Cirmi mosolyogva.

— Micsoda? — kérdezte kerek szemekkel Kormi.

— A karácsony reggeli varázslata, amikor Anna és Gábor felfedezi, hogy milyen szuper dolgot alkottunk! — kacsintott a cica.

Fáradtan dőltek vissza a helyükre, el is feledkeztek a kint tomboló hóviharról. 

Eljött a reggel, a két karácsonyi manó az ajtó nyikorgására ébredt.

— Kormi, Cirmi! Nézzétek! Itt jártak a karácsonyi angyalok! Karácsonyi csoda történt!—hüledezett Anna és Gábor és szeretetteljesen magukhoz ölelték kis kedvenceiket. 

Kormi és Cirmi boldogan dőltek el gazdáik ölelésében, és tudták: a karácsonyi varázslat nem a díszekben, vagy az ajándékokban rejlik, hanem abban a szeretetben, amit a családjuk együtt ad nekik. Az igazi karácsony a szívekben rejlik. Meglepődve látták, hogy a karácsonyfa alatt megszaporodtak a karácsonyi ajándékok, és a szobát karácsonyillat töltötte meg.

Hirtelen egy csengőszó szakította meg a csendes, varázslatos reggelt, még egy ajándék érkezett Miki bácsi személyében, aki erős öleléssel és mély zengő nevetésével köszöntötte a családot:

— Boldog Karácsonyt kívánok!