A cirkusz megmentése

A cirkusz megmentése.

Egyszer volt, hol nem volt, a világ szélén, a sűrű erdő mélyén állt egy cirkuszi sátor. Óriási volt, kicsit kopott, de vidám és színes, és csalogatta az erdő kölykeit. Egy cirkuszi sátortól azt várná az ember, hogy kacajok és vidám zsivaj szálljanak belőle, de most csak gondterhelt sóhajok hallatszottak.

Rókus Róka úr, a cirkuszigazgató, búskomoran támasztotta fejét a tölgyfaasztalra, maga elé motyogott és sóhajtozott. Előtte álltak a cirkusz művészei, arcukon a bánat.

— Borzalom! Borzalom! — sóhajtozott drámaian Borbála Borz, a cirkusz dívája.

— Úgy vélem, ha így megy tovább, nem lesz jó vége — okoskodott Mókus Szilveszter, a cirkusz mindenese, miközben orrán feltolta a szemüvegét.

A többiek, Nyesta Piruett, a légtornász, Medve Márton, az erőművész, és Tüsi Tóbiás, a sünbohóc, méltatlankodva csóválták a fejüket.

— Ahogy mondtam — folytatta Rókus úr — a cirkusz csillaga leáldozóban van. Megoldást kell találnunk, különben lehúzhatjuk a rolót.

— Talán csapjuk fel a sátrat, és legyünk vándorcirkusz — dörmögte Medve Márton.

— Még csak az hiányozna! — sóhajtotta Borbála Borz. — Én nem bírom a zötykölődést!

Ekkor egy vékonyka hang szólalt meg a sátor sarkából.

— Elnézést, ha beleszólhatok...

Mindenki a hang felé fordult, és Cincogi Polla, a cirkusz büféfelelőse lépett elő az árnyékból.

— Tudom, hogy csak az elemózsiákat árulom — kezdte bátortalanul —, de lenne egy ötletem.

Mindenki figyelmesen hallgatott, még Mókus Szilveszter is megfeledkezett a szemüvegéről.

— Rendezhetnénk egy nagy, látványos gálát, egy új műsorral. Ha sokan jönnek, és vásárolnak is, meglesz a pénz, és megmenekülünk. Ráadásul Nyesta is kaphat új kötelet.

Piruett hálásan mosolygott Pollára. Csend lett a sátorban, Rókus úr letette a szemüvegét, és lassan felállt.

— Hölgyeim és uraim... ez az utolsó lehetőségünk. Ideje megmenteni az otthonunkat!

Másnap reggel nagy volt a sürgés-forgás. Medve Márton egy hatalmas fatörzsdarabbal súlyzózott, Borbála Borz egy üvegpoharat próbált elrepeszteni a hangjával, Nyesta Piruett fejjel lefelé lógott a kötelén, dalolt. Mókus Szilveszter székeket pakolt, mikrofont szerelt a porond szélére. Cincogi Polla a büféskocsit csinosította, friss pereceket akasztott fel, és feltöltötte a cukorkakészletet.

Rókus Róka úr idegesen mászkált, Tüsi Tóbiás gyakorolta a gurulásokat.

Elérkezett az este. A cirkuszi sátor megtelt izgatott állatkölykökkel. A sátor elsötétült, a gyerekek visszatartották a lélegzetüket. Indulhat a műsor!

Sorban léptek fel a művészek: Tüsi Tóbiás kézen átfordulásokat csinált és lufikat pukkasztott a tüskéivel, Nyesta Piruett a levegőben táncolt, Borbála Borz áriázott, hangja fél oktávval feljebb szökkent, amikor Medve Márton fél kézzel felkapta őt, miközben másik kezén egy zongorát egyensúlyozott.

A közönség tapsolt, de a kalap még félig üres volt.

Rókus úr idegesen igazgatta a gallérját.

— Nem elég, nem fog összejönni, vége van...

— Róka úr, elnézést, hogy zavarok — cincogott Polla halkan. — Van egy ötletem... Nemsokára szünet. Szeretnék kimenni a porondra.

— A porondra? Szünetben? Lehetetlen! Ki kezeli majd a büféskocsit?

— Bízzon bennem, uram. Bízik bennem? — húzta ki magát az egérke.

— Végül is, ennél rosszabb nem lehet.

Cincogi Polla kék ruháján sárga csillagok csillogtak, kezében fahéjas csigát tartott, miközben a porondra lépett. Tüsi Tóbiás egykerekű biciklijét tolta, cukorkát egyensúlyozott az orrán, pereceket pörgetett a rúdon.

A gyerekek csillogó szemmel nézték, és felsikítottak, amikor Polla hátraszaltózott, és a közönség elkapta a repülő finomságokat.

A sátor nevetéstől és tapsvihartól zengett.

— Mégegyszer! — kiáltott egy nyuszifiú.

— Hihetetlen! — álmélkodott egy mókuskölyök.

Még a cirkusz társulata is elámult a kisegér ügyességén.

A kalap körbejárt, pár perc alatt dugig telt, ki kellett üríteni, és újra körbeküldték — és ismét megtelt.

A gála végén Rókus Róka úr a porondra lépett, levette cilinderét, és ünnepélyesen meghajolt.

— Hölgyeim és uraim, vadak és madarak! Köszönettel tartozom mindenkinek, de legfőképpen a társulatomnak. A mai est igazi csillaga pedig... Cincogi Polla!

A közönség felállva tapsolt, Polla könnyes szemmel meghajolt a porondon, és a társulattal kivonult.

Így történt, hogy a pereces egérke, akiről mindenki azt hitte, csak a büféskocsit tologatja, megmentette az egész cirkuszt.