Az erdő rejtekében

Az erdő rejtekében.

Az erdő rejtekében 1.rész

Tél, tavasz, nyár, ősz, négy évszak váltja egymást. Lombhullató erdőket bőséges  csapadék áztatja, így alakultak ki. 
A fák ősszel elhullajtják  lombjaikat, lecsupaszodik minden fa, hogy tavasszal friss üde zöld koronával ékeskedjenek.
Nyáron sok állat talál menedéket és táplálékot az erdőben, Gazdag mindenféle táplálékban. 
A menedéket a sűrű lombok, bokrok között találják, a táplálékot pedig ezen növények termései adják, amit az erdő lakói boldogan csemegéznek.
A hosszú hideg tél idején sok állat téli álmot alszik, megbújva oduikban, és a földbe vájt kis lakosztályukban.
Borz, szalamandra, sün mind téli álmot alszanak.
Mókuskánk nem alszik téli álmot,  oduját telis-teli hordja élelemmel hogy a téli ínséges napokban legyen bőséges tápláléka. Az odujában rejti el a makkot, mogyorót és  minden táplálékot amire télvíz idején szüksége lehet.   Csak akkor bújik be ha nagyon  rossz az idő.  Azért nem alszik az odujában mert az ellensége a fákon jól kúszó-mászó nyuszt éjszaka jár vadászni és a kismókus bizony az oduból nem tudna hová menekülni.
 Fürge, fáról- fára, ágról -ágra vidáman ugrálnak, lompos farkukkal irányítva  mozgásukat. A fa tetejére a legvékonyabb ágra építik alvóhelyüket túljárva a nyuszt eszén.
Sündisznócskánk mély álmot alszik télen és ezért is kell neki a tél beállta előtt jól belakmározni, hogy kitartson mire tavasz lesz. 
Segíthetünk  neki ha kertünkben találkozunk vele, lombkupacokat, faágakat hordhatunk össze neki, ő pedig kényelmesen bevackolja magát téli álomra szenderülve. Néha -néha felébred, de csak annyira hogy kinyitja a szemét, de tovább folytatja álmát.
Sötét van  az erdő sűrűjében, két aprócska szempár világít.
Ugyan ki, mi lehet az?
-Uhu, uhu!- kiabálja a szempár. Én vagyok a bölcs bagoly, kinek van szüksége tanácsra, az jelentkezzen.
Fakopáncs kopogtatott mellette, lyukat vájva épp egy hosszú kukacot kiemelve  erős csőrével és ragadós nyelvével. Ő a fák doktora és bizony nagy szeretettel végzi a gyógyító munkáját, kékcinke társával együtt.
Csuszka madár a neve is mutatja keveset repül, inkább csusszan egyet fejjel lefelé a fatörzseken.
Két hatalmas csáp mászik az elkorhadt tölgyfán. Ő a szarvasbogár. Vastag páncélja hosszú erős csápja bekebelezi az elkorhadt fát.
Van e makk az erdőben? Ez hamar kiderül, mert vaddisznócsorda túrja fel az erdő szárazavar talaját. Ők ezzel táplálkoznak. Csak úgy ropogtatják erős fogaikkal.
Piros az vagy vörös az?
De mi az? Ki volna más mint a sompolygó róka , aki mindent megeszik ami az útjába kerül, sőt még az erdőszéli házakhoz is belopakodik finom pecsenyét keresve.  De sokszor pórul jár!
Őzikénk kecsességével, szépségével, a szarvasok tekintélyes agancsukkal  az erdők díszei. Pici gyomruk miatt csak keveset tudnak egyszerre enni, így sokszor esznek, keveset. Télen   az erdészek gondoskodnak táplálékukról, nagy szénaboglyákat téve az etetőkbe.
Ne felejtkezzünk el a menyétről sem, aki az erdő réme, ragadozó, pedig apró kis állat. Karcsú teste lehetővé teszi hogy a legkeskenyebb résekben kiszemelt áldozatát is elkapja. Válogatás nélkül vadászik mindenre, mert sok energiára van szüksége.

Az erdő lakói egymás mellett élnek ki-ki a maga természetével.
Van még biztosan akiről lehetne írni, de vége van a mesének.
Legközelebb más állatokkal fogunk ha nem is bőven de szűken megismerkedni.
Vége ,