Az ördögökkel vívó asszony

Az ördögökkel vívó asszony.

Volt valahol egy asszony, aki járta a világot, hogy munkát kapjon. Járta az országot minden reggel, este, bár sokáig nem fordult jóra a kedve. Szeretett volna kastélyban lakni, minden nap friss ételt kapni.

Egyszer aztán míg mendegélt, egy hatalmas hegyhez ért. Úgy gondolta felmegy a tetejére, hátha az élet szerencsét hoz a kedvére. El is indult boldogan, bár egy picit foltosan. Elért egy nagy barlanghoz, hol nagy volt a zaj. Bebent és nagy lett a baj. Meglátott egy kicsi három fejű sárkányt. Megsajnálta, mert az ott maradt árván.

Odament hozzá kedvesen, s kérdezte: - Miért sírsz oly keservesen?

Azt válaszolta a sárkány: -Itt maradtam egyedül az anyám várván.

Megsajnálta az asszony, s megengedte neki, hogy vele tartson. Elindultak ketten a hegyen, a kissárkány boldog volt, mert nem kell, hogy egyedül legyen. Felérek a hegy tetejére, a sárkány elbujt az asszony kötényébe. A hegytetőn állt egy hatalmas ház, melybe tombolt tizenkettő ördög, kint a puszta szélén meg álltak az ökrök. Tizenkét ördögnek a tizenkét ökre, melyek már a távolban elvesztek a ködben. A sárkány meg közbe elbújt a szép zöldbe. Elindult feléjük a kedves asszony, hogy szegény ökröknek egy kis vizet adjon. Ezt látván az ördögök odaszaladtak hozzá, s a nőt gonoszságból elátkozták borzzá.

Kiabált az egyik ördög: - Az ökröknek tilos a víz!

A másik kérdezte: - Ki vagy, aki ekkora erővel bírsz? Az ördöggel bajt vívsz?

Az asszony borzként megmondta kicsoda, micsoda. Erre az ördögöknek hatalmas lett a vigyora.

Visszaváltoztatták a nőt emberré, s az összes ökröt átváltoztatták búzává és kenderré. A sárkány ezt nem nézte jó szemmel, s a kendert és búzát átváltoztatta veremmé. Az ördögök csodával néztek rá, meglepődve. Azt hitték az utolsó sárkány is ott van a kezükbe. Felnevettek gonoszan, mert tudták, hogy az anyja, náluk ott lent a pokolba tartva. Elmondták a sárkánynak ezt a hírt. A sárkány erre keservesen sírt.

Azt mondta az asszony az ördögöknek: - Kössünk alkut, megígérem jó lesz. Ami velem történik az nektek rosszat vagy jót tesz. Ha ki tudom szabadítani hatalmatok a mienk, de ha nem, a lelkem nálatok pihen.

Az ördögök ebbe belementek, s a pokolba ők lementek. Elindult az asszony bátran. Eljutott a kapuhoz, hol egy kobold várta.

-Mielőtt belépsz, kell egy jelszó. - szólt le a falról egy freskó.

-Kis segítséget kérhetek? - kérdezte az asszony a képeket.

-Így szól a segítség: Ő kitől minden ember retteg, s elveszi hamar a kedved. Senki le nem győzheti, nagy ereje van őneki. Vannak persze kivételek, sokan ezért hiszékenyek. Gondolatban tönkretesz. Mond ki hangosan ki ez?

-A megfejtés a rossz cselekedet. - Mondta az asszony s mindenki elképedett.

-A jelszót eltaláltad. – szólaltak meg hangosan.

S mentek tovább az ördögök morcosan. Elindultak, tovább mentek- mendegéltek, amíg egy lávatóhoz elértek. Ott asztán nem volt semmi jó, csak úgy izzott, forrott a tó. Az ördögök gúnyosan felnevettek mögötte, de az asszony az ebet a karóhoz kötötte. Fütyült egyet s a sárkány vizet hordott gyorsan, el is aludt a forró tó éppen azon nyomban. Át sétált az asszony nyugodtan a tavon. S az ördögök többsége ideges volt nagyon. Meglátta az asszony a hatalmas sárkányt, elborzadt mikor látta, hogy ő csak egy zsákmány. Oda futott hozzá, rángatta a láncot, de a sárkány szomorúan ette csak a tápot. Hírtelen a kicsi ledobott egy kardot, melyben az ördögök nagy ereje lakott. A sárkány ezt a kardot a házból hozta, s az asszony most ezt a kardot fogta. Szét vágta a láncokat, szabad volt a sárkány, így a kicsi hüllő nem maradt már árván.

-Kérem most a fizetséget. - szólt oda az asszony az ördögökneknek.

-Itt van tessék, de nem lássunk már titeket többet.

Felmentek a felszínre ünnepeltek sokat, s nem látták az ördögöket azóta se soha.

Véget ért a mesém, remélem, hogy tetszett. S remélem egy jó kalandhoz meghozta a kedved. Ne cselekedj rosszat, ezt mondom én neked, legyél folyton segítőkész a kalandodon menet.