Süni Sári és Menyét Mihály

Süni Sári és Menyét Mihály.

Süni Sári pici sün volt.

Feje búbján volt egy folt.

Piciny folt volt, nem volt nagy,

De Sáriban ez nyomot hagy.

Szomorú volt, hogy így néz ki,

Pedig a foltot senki nem is nézi.

Csak ő fél a folttól, senki más.

Sári most magában mélyre ás.

Sári a házában teát főzöget.

Valaki az ajtón dörömböl, szinte felrázza az ősöket.

Menyét Mihály látogatja Sárit.

S a sün arca aggódóvá válik.

Mihály csak ritkán látogatta,

De ő volt ki leginkább támogadta.

Rakérdezett: "Mi a baj Mihály?"

Válaszolt:" Semmi, csak az almunkban nem vagyok a király."

Szomorúan ránézett a menyétre a süni,

Szerinte sok volt nekik a munkában a güri.

Fáradtan lerogytak a lányos kanapéra,

S energiájuk elment takarékba.

Reggel felkeltek és boldogok voltak.

Úgy voltak elmennek a vidámparkba gyorsan.

Összekészülődtek és útra kelltek,

De előtte még pár falatot edtek.

Oda értek a parkba és csodálkozva néztek.

Körülöttük mindenféle villogó szép gépek.

Felültek a hullámvasútra és sokat sikítottak,

De körülöttük a többiek is rikítottak.

Sári picit szomorúan nézte a képeket,

És látta a foltja már messziről integet.

Mihály felfigyelt és értette a helyzetet

És mondta a lánynak, hogy már menjenek.

Sári és Mihály elindultak haz.

Senki sem volt igazán laza.

A menyét szólt a lánynak:

"Senki sem tart téged másnak!"

"Önmagadat sanyargatod pedig nagyon szép vagy.

S arcodra a mosoly gyakran ráfagy."

A lány ezen gondolkozva feküdt le az ágyra.

S boldog arcát fogadta a pihe puha párna.