Az öreg vízimalom titka 7. rész

Az öreg vízimalom titka 7. rész.

Regő fogta az erszényt, és sietve lemászott a tetőről. Most újra a nagy épület zárt ajtójába helyezte a kulcsot, és rápróbált. A kulcs pont beleillett a lyukba, és szépen elfordult. Az ajtó pedig kitárult. A legény örömében azt sem tudta, hogy mit csináljon. Kereste Loncsost a szemével, hogy lejtsen vele egy táncot, de a kutyus már ismerte ezt a mozdulatot, és jobbnak látta eloldalogni a boldog ifjú mellől. Így most Regő  táncpartner nélkül maradva, örömében egy seprűt kapott fel, és azzal járta el a boldog kulcstalálók ugrándozását. Aztán alaposan szemügyre vette a benti tennivalókat. Ami bizony nem volt kevés. Az első lépés megint a pókháló és a por eltüntetése volt. Regő nagyon sokat dolgozott. Végül mire kész lett, a ráragadt portól és pókhálótól szürke, bozontos hajjal, és szemöldökkel jelent meg az udvaron. Ahogy kilépett, Loncsos ijedtében nyüszítve ugrott egyet, mert nem ismerte fel gazdáját.

- Én vagyok az! - nyugtatgatta kutyusát Regő. - Na gyere! Pihenés képpen nézzük meg az őzikét. Loncsos boldogan szaladt a felderítő körútra. Majd feltűnt előttük a bokor, ami alatt tegnap feküdt az őzsuta. De már üres volt. Loncsos izgatottan szaglálódott, majd elindult az egyik irányba. Regő meg utána. Ő is keresett valamit, a földet pásztázva. Kisvártatva meglátta a kicsi őz apró nyomait, és mellette az anyukájának a nagyobb patanyomait. - Nézd Loncsos! Visszajött az anyukája. Nincs baj! Megnyugodhatunk! - simogatta a kutyust Regő. Visszafelé sétálva, Regő mesélt a kutyusnak!

- Tudod Loncsos, a kitartó munkának mindig jó eredményei vannak! Látod, kitanultam a kovácsmesterséget, a pékmesterséget, és a favágást. Majd felfedeztük ezt a vízimalmot, amiről mindenki beszélt. Kiderült, hogy tényleg rejtélyes, de már kettő eldugott kulcsot megtaláltunk. Most megjavítjuk a malom őrlő szerkezetét, és belevágunk a legfinomabb lisztek őrlésébe. Ha működik a malom, ide hozzuk édesanyámat is! Jó lesz, Loncsos?! - Loncsos a magamódján válaszolt. Hevesen csóválta a farkát, és megnyalta gazdija kezét. Ahogy megérkeztek, Regő nekilátott, hogy leellenőrizze a malomköveket, a garatot, és a tengelyt. Itt is ott is volt javítani való. De mivel értett a fémhez is, meg a fához is, ügyesen helyrehozta a károkat. Az igazi nagy munka azonban kint várta. A vízimalom kereke, amit a patak vize hajtott, az nagyon rossz állapotban volt. Néhány lapát hiányzott, és volt ami elkorhadt. Regőnek több napjába tellett a javítás. Hanem a harmadik napon megint talált valamit. Az egyik korhadt lapát illesztésénél kilógott egy bőr darab. Most kettő keskeny bőr tarisznyába elrejtve, egy levelet talált. Regő nagyon izgatott lett. Lemászott a vízimalom kerekéről, leült a fa árnyékába, és remegő ujjakkal, neki látott az olvasásnak.

KEDVES IDEGEN!
AMIKORRA EZT A LEVELET MEGTALÁLOD, ADDIGRA MÁR VALÓSZÍNŰLEG NAGYON SOKAT DOLGOZTÁL A MALOM HELYREHOZATALÁVAL!
EBBŐL AZ KÖVETKEZIK, HOGY RENDES, BECSÜLETES, DOLGOS EMBER VAGY! NEKEM NEM VOLT KIRE HAGYNOM EZT A KEDVES VÍZIMALMOT. DE BÍZTAM BENNE, HOGY GONDOS GAZDÁRA LEL. HA ÜGYESEN, ÉS JÓL GAZDÁLKODSZ BENNE, MEGFOGJA HÁLÁLNI! ENNEK A MALOMNAK JÓ HÍRNEVE VAN AZ EMBEREK KÖZÖTT! NE RONTSD EL! NE CSAPJ BE SENKIT, SEGÍTSD A RÁSZORULÓKAT, ÉS LEGYÉL MINDIG VENDÉGSZERETŐ! HA ÍGY TESZEL, BIZTOS VAGYOK BENNE, HOGY HAMAROSAN RÁLELSZ MAJD AZ UTOLSÓ REJTÉLYRE IS!

A KEMÉNY MUNKÁHOZ, SOK ERŐT KÍVÁNOK! :

AZ ELŐZŐ TULAJDONOS.

Regő, most összetekerte az írást, és elgondolkodva csúsztatta  vissza a bőrtokba. Loncsos a gazdi lábára tett fejjel pihent, míg az olvasott.

- Te kutyus! Mi levelet kaptunk a vízimolnártól! De milyen rejtély van még hátra? El sem tudom képzelni! Na mindegy! - csapott a térdére a legény. - Nem érünk rá! Hallottad! Kemény munka vár még ránk!