Az özvegy pók Mari

Az özvegy pók Mari.

Özvegy  lett a pók Mari,
Bánatát  nagyon  kesergi.
Szomszédja  kérdi  pók  Lali,
Mi  a  baj,  tud  e  segíteni.
Képzeld  itt  hagyott  az uram,
Tegnap  elvitte  szívroham.
Pedig  még mi  azt  terveztük,
Lesz  majd  nekünk  hat gyerekünk.
Fiatalon  özvegy  lettem,
Vége  álmom   mi  lesz  velem.
Egyedül  meg   nem jó  élni,
Férjet  így  nehéz találni.
Mari  régóta   ismerlek,
Udvaroltam  én is  neked.
Talán  még  nem  felejtetted,
Aztán  csak  a  Sanyi  kellett.
Pók  Lali  kezd  gondolkodni,
Özvegy  pók  Marit  megérti.
Feladja  agglegénységét,
Elvegye  szomszéd   özvegyét?
Mindig  nézte  szép lábait,
Formásak  és neki  tetszik.
Mind  a  nyolcra  vágyakozik,
Lali  hozzá  settenkedik.
Egy  kicsit  udvarolt  neki,
Szerette  azt  sem  felejti.
Szívében  múltat   ébreszti,
Mari  helyzetét   fel  méri.
Ha  gondolod  társad  lennék,
Neked  még  hálót is  szőnék.
Feladnám  agglegénységem,
Feleségül  is  vennélek.
Ó  de  kedves  vagy te   Lali,
Mari  érzőn meghatodik.
Hagyj  engem  még  gondolkodni,
Válaszomra  várj  egy két  napig.
De  aztán beadta   derekát,
Vonzónak  tartja   Lalikát.

Aztán  össze  házasodtak,
Ők  egy  ház   padlásán  laktak.
Nekik  lett is  gyerekük   hat,
Nevelik  a  kis  pókokat.

Azóta  még   boldogabbak.
Élnek  amíg  megnem  halnak.